Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - DOKUMENTUM - KAROL TOMIS: Irodalmi értékek közvetítője

Karol Tomiš

lipcsei tanulmányútján pedig a német nyelvben és irodalomban tökéletesítette tudását.

Lukáč irodalmi önmegvalósításának legfontosabb vetülete a költészet volt. Első verseskötete 1922-ben jelent meg Spoved (Vallomás) címmel, melyet írói pályafutása során több mint egy tucat további kötet és válogatás követett. A bennük megnyilvánuló közös vonások: a saját élete és a világ sorsa fölötti szüntelen elmélkedés és tépelődés, a jóság, a szépség, a szeretet és a harmónia utáni vágyakozás, a bánat és a gyötrelem hangulatai. Az évek múlásával a személyes problémák mindinkább háttérbe szorultak verseiben, hogy helyet adjanak a kor nagy társadalmi kérdései felvállalásának és a keresztény humanizmus szellemében történő költői megjelenítésének.

Lukáč világnézetének kialakulásában jelentős szerepet játszottak azok a szellemi hatások, amelyekkel külföldi tanulmányútjain került kapcsolatba. Az emberi összefogás és testvériség eszméjét erősítették benne a párizsi protestáns hittudományi karon hirdetett ökumenikus gondolatok, amelyek a világ különböző egyházainak egyesítését tűzték ki célul. Lipcsei teológiai tanulmányai során mély hatást tettek rá Kari Bártnak, a dialektikus teológia megalapítójának nézetei, aki határozottan fellépett az ellen, hogy a hatalomra törő nácizmus a szekere elé fogja a protestantizmust. Részben itt gyökereznek Lukáč későbbi állásfoglalásai, melyeket fontos társadalmi kérdésekkel kapcsolatban tett. A vallási-etikai kvietizmus helyett, mely beletörődik a rossz sorsba is, Lukáč az aktív cselekvést választotta. Verseiben szembeszállt a szociális elynomással, a fasiszta erőszakkal és a háborús pusztítással, így többek között felemelte szavát az éhező földmunkásokra leadott nemeskosúti csendőrtűz ellen, kipellengérezte a bécsi munkásnegyed, a Goethehof szétlövését, háborúellenes költészete a műfaj legjavához tartozik. Folyamatosan foglalkoztatta az a kérdés is, miképpen fordul nemzete sorsa a történelem sodrában. Nemzeti öntudata és népe iránti szeretete azonban nem zárta ki más nemzetek iránti jóindulatát, barátságát, kulturális értékeikkel szembeni nyitottságát, készségét ezek közvetítésére. Tudta és vallotta: „...minden átvett és a maga helyére besorolt rangos idegen kultúrérték termékenyítően hat saját kultúránkra, és ezzel közvetve a mi kincsünkké válik ”l Verseskötetei az állmafordulat utáni mintegy negyed évszázad szlovák költészetének egyik fő vonulatában a csúcspontok közül valók.

Emil Boleslav Lukáč műfordítói tevékenysége azonos eszmei alapokon nyugszik, mint költészete. Más népek szellemi termékeiből érdeklődését leginkább azok ragadták meg, melyek az emberiesség, a jóság, a szépség jegyében fogantak. Fordítói munkásságának kezdetei Ady nevéhez fűződnek, akinek költeményeit a húszas évek legelején kezdte szlovák nyelvre átültetni és folyóiratokban közölni. Párizsi tanulmányai alatt a francia költészet került érdeklődésének középpontjába. Erre utal egy

1929-ben megjelent válogatás Paul Claudel költészetéből Krížová cesta (Keresztút) címmel, 1933-ban peig a francia lírikusok verseiből összeállított Trofeje (Trófeák) című antológia. A magyar költészethez sem lett azonban hűtlen. Ady-fordításai folyamatosan gyarapodtak. Ezeket, szám szerint huszonkettőt, 1941-ben V mladých srdciach (Ifjú szívekben) címmel önálló kötetben adta közre rövid, hozzáértő beve