Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - 440 éve született és 400 éve halt meg Balassi Bálint - EVA TKÁČIKOVÁ: Fanchali Jób János kódexe és Balassi Bálint
Eva Tkáčiková Szemelvényünk világosan bizonyítja az arisztokrata és a népi motívumkincs keveredését. A trubadúrlíra visszhangzik benne, mégpedig a trubadúr költészetnek az a típusa, amelyet abban az időben Gašpara Stampa olasz reneszánsz költőnő képvisel. Ez a szerző ugyanis „a nő tüzes vágyakozását” igazabbnak és tisztábbnak tartja, mint az udvari stilizáltságot. Balassi szerelmi költészetét vizsgálva úgy tetszik, hogy az közelebb áll az udvari költészethez és „prűdebb”, mint a szlovák szövegek. Persze nem állítjuk, hogy Balassi kerüli az erotikát. Júliának ajánlott versciklusát tanulmányozva metaforagazdagságot, esztétikai és nyelvi pallérozottságot tapasztalunk, s mindez rendkívül kifinomult erotikus kifejezésekkel párosul. Végül úgy gondolom, a Balassi verseinek motívumrétegeiről való jelenlegi ismereteink világosan bizonyítják, hogy költeményei nem szűkölködnek finom erotikus célzásokban sem. Horváth István például megemlíti a Maga kezével írt könyvének 41-ik versét, amelyben szerinte Balassi megszegte a mezítelenség íratlan tabuját, az udvari líra jellemzőjét (Júlia felfedi hófehér keblét)3. Úgy tetszik tehát, hogy Balassi, de a Fanchali-kódexben olvasható szlovák szövegek szerzői köre is az erotikát gyakran az udvari variánson keresztül, vagyis a nőkultusz ideológiáján keresztül érzékeli. Az erotikát sokszor mesterkélt-metaforikus-allegorikus kifejezésmód burkolja. Végül feltétlenül fontolóra kell vennünk a korabeli költészetet, elsősorban pedig Balassi és a szlovák szövegek szerzőinek kétségtelen humanista iskolázottságát. Hogy irodalmunkban olyan típusú világi költészet is létezett, amelyben a latin humanista műveltség összekapcsolódik az udvari líra kifejezésmódjával, annak pregnáns bizoynítéka a magyarországi humanista költő, Bocatius János páratlan életműve: Bocatius reneszánsz-humanista költői erotikája olykor épp olyan érzelmileg túlfűtött „erényes” jelleget ölt, mint ahogy Balassinál és a szlovák szerelmes szövegek egy részében is látjuk. Horváth Iván említi könyvének megjelenése után Magyarországon széles körű vita bontakozott ki az udvari költészet eredetéről. Horváth annak a véleménynek adott hangot, hogy az udvari költészet a magyar irodalomban Balassi Bálint „találmánya”. Nézete mellett és ellen egyaránt találunk érveket. Kétségtelen tény, hogy az udvari szerelmi költészetnek nem volt nagy hagyománya a balassi előtti kor magyar irodalmában, sőt Balassinak tulajdonképpen a 17. században sem volt követője. Kéziratosán többnyire csak laszcív félnépi és népi énekek maradtak fenn. Más fejlődést látunk Szlovákia területén, ahol — a fejlett cseh nyelvű szerelmi lírának köszönhetően — voltaképpen a középkor óta kialakult bizonyos kulturális alap, amelyen létrejöhettek az ilyen típusú szövegek. A reformáció hatására egyházi énekek motívumai is bekerülnek a szerelmi költészetbe. Ezt a vallási réteget megtaláljuk Balassinál is, de főképpen a Fanchali-kódex szlovák nyelvű szövegeiben. 1701-ből származik Stefan Selecký nagyszombati diák Obraz pani krásnej perem matovaný (Szép asszony tollal festett képe) című míves költeménye, valamint bonyolult és választékos szimbolikájú pajzán dalai. Tehát a szó szoros értelmében udvari talajból kihajtott költélszetről van szó, mely gazdag barokk eszköztárral egészült ki. A legutóbbi kutatások arra engednek következtetni, hogy szlovák környezetben.
