Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - 440 éve született és 400 éve halt meg Balassi Bálint - EVA TKÁČIKOVÁ: Fanchali Jób János kódexe és Balassi Bálint
EVA TKAČIKOVÁ Fanchali Jób János kódexe és Balassi Bálint Fanchali Jób János kódexe a magyarországi reneszánsz kultúra jeles emlékei közé tartozik. Nyolc szlovák nyelvű szerelmes versen-dalon kívül tartalmaz 21 magyar nyelvű lírai költeményt is, melyek közül nyolc bizonyítottan Balassi Bálint műve. Figyelmet érdemel Balassinak a poétikus „széphistóriák” mintájára írt szerelmi drámája, a Credulus és Júlia is, amely talán összefügésbe hozható a Júliának ajánlott ismert szerelmesvers-ciklusával. A szóban forgó kéziratos kódex ezenkívül még két verses krónikát tartalmaz: Görcsöni Ambrus Mátyás királyról, valamint Varsányi György Xerxész perzsa királyról írt krónikáját. A kódexben a szerelmi romantika ötvöződik a hősi lovagi szellemmel, a Balassi Bálint irodalmi alkotásaira olyan jellemző kellékekkel. A kódex feljegyzője, Jób János de Fancsali liptói, pontosabban proszéki nemesember, nemcsak szomszédja volt Balassi Bálintnak, hanem nyilvánvalóan nagy csodálója is. Kétségtelen, hogy a Fanchali-kódex fölfedezése nagymértékben módosította a magyarországi reneszánsz kultúráról kialakult képet. Míg korábban csupán latin nyelvű humanista irodalom s vallási-egyházi szövegek létezéséről tudunk abból a korból, a Fanchali-kódex szövegei egy csapásra adekvát bizonyítékot szolgáltattak a reneszánsz irodalmi kultúra magyarországi jelenlétéről. Ugyanakkor Fanchali Jób János kéziratos kódexe, amely Anthologie von Literaturwerken dér ungarischen Renessaince címszó alatt a bécsi Egyetemi Könyvtárban található (Series nova Z 964), azáltal, hogy szlovák és magyar nyelvű szövegeket egyaránt tartalmaz, egyszersmind a szlovákok és a magyarok közös, illetve hasonló irodalmi és kulturális törekvéseiről is bizonyságot ad. Mind a régi magyar, mind a régi szlovák irodalomban ezek az első lejegyzett szerelmes költemények, s elmondhatjuk, hogy mindkét irodalomban hirtelen, számottevő korábbi írásos hagyomány nélkül tűnnek fel. Nem mintha tagadni akarnánk hasonló típusú irodalom jelenvalóságát a magyarországi nemesi udvarokban, de mivel szinte teljességgel hiányoznak az autentikus szövegek, kénytelenek vagyunk főképp következtetésekre és találgatásokra hagyatkozni. Végül is némely középkori szerelmi história erősen elváltoztatott töredékeit csak sokkal később találjuk meg irodalmunkban, nevezetesen a 18. századi kéziratos énekeskönyvekben és gyűjteményekben, illetve az ún. népi olvasókönyvekben. Ámde ezek esetében aligha érvelhetnénk azzal, hogy ténylegesen hazai kontextushoz kapcsolódnak, mert tudvalévőén a múltban számos motívum, sőt egész históriák vándorlása szervesen hozzátartozott a kultúrához. A szlovák reneszánsz irodalom megjelenési formáiról írt egyik korábbi munkámban megfogalmaztam azt a véleményemet, hogy a szlovák szerelmes költemények- dalok „ valószínűleg hazai környezetben keletkeztek, elsősorban Balassi költői körének
