Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - 440 éve született és 400 éve halt meg Balassi Bálint - HARGITTAY EMIL: A Balassi-kutatás új eredményeinek alkalmazása a verselemzésekben

Hargittay Emil

1.2.

Nem kevésbé érdekes Balassi költői fejlődésének kérdése. Bár Balassi versei pontos datálás nélkül maradtak fenn, kronológiai rendjük jórészt meghatározható. Sok esetben az életrajz és a versek között összefüggés fedezhető fel. E hozzávetőleges kronológia alapján állítható, hogy költészete poétikailag nem egységes, hanem változást, kifejezésmódbeli érlelődést mutat. Ennek alapján három korszaka különíthető el: 1. a fiatalkori versek az 1580-as évek elejéig, 2. az 1584 utáni évek költészete, a Nagyciklus összeállítása és a Szép magyar komédia átültetése, 3. az utolsó évek versei: 1590—1594. E periódusokat tekintve megállapítható, hogy míg a korai időszak versépítésére a terjengősség, epikusság, a fogalmi jelleg kifejtése, a konvencionális jelzők és hasonlatok jellemzőek, a későbbi versekben egyértelműen a lírai jelleg dominál, a szövegvers kialakítása közben egyre nagyobb szerep jut a hangzásélmény kifejezésének. Az epiko-lírikus énekverstől a költői hanghatásokat gazdagon alkalmazó szövegversek kiképzéséig tartó folyamat végpontjainak tekinthetők a Celia-ciklus és a saját kezű versfüzér darabjai (Komlovszki, 1992. 7—10.). (A kései istenes versek is nótajelzés nélkül maradtak fenn.) A Saját kezű versfuzér öt darabjában három olyan strófa szerepel, melyeket Balassi korábbi verseiből emelt ki, s apró módosításokkal tökéletesített. A ciklus második helyét az Engemet régolta kezdetű Júlia-vers 12. strófájának változata foglalja el (Forr gerjedt elmémre), a harmadik helyet a Mely keservben kiált incipitű Celia-vers harmadik strófájának változata (Mint szép liliomszál), a negyedik helyet pedig a Két szemem világa kezdetű Celia-ének harmadik szakaszából alkotta meg Balassi (Hajnalban szépülnek). így állítható, hogy „A saját kezű versfüzérrel Balassi mintha szerelmi lírájának az esztétikai csúcsait kívánta volna illusztrálni” (Komlovszki, 1992. 17.) Más vélemény szerint pedig a három középső átírt strófa miatt a sorozat a „visszatekintés versgyűjteménye” (Horváth I., 1982. 87., 88.).

Az újabb kutatás arra is rámutatott, hogy Balassi kései költészetében, mindenekelőtt a Célia-versekben a manierizmus egyes vonásai is felfedezhetők (Amedeo Di Francesco, 1976). Erre utalnak utolsó versének (Végtelen irgalmú) naturalisztikus stíluseszközei, melyek már Rimay költészete felé mutatnak (Komlovszki, 1992. 67—101.).

1.3.

Érdemes kitérni a ciklusszerkesztés problémáira. Az elmúlt évek kutatásai nyomán ma már világosan látható, hogy Balassi versciklusokban gondolkodott. Olyan hosszabb-rövidebb verssorozatokat hozott létre, melyek jórészt a kronológiától függetlenül tartalmazzák a verseket, s a versgyűjtemény egésze az egyes versekhez képest új mondanivalót közöl. A megszerkesztett ciklusokon belül a versek sorrendje és száma nem változtatható. A szöveghagyomány alapján Balassinak a következő versciklusai maradtak fenn: 1. Nagyciklus. 66 vers, 1-től 61-ig meszámozva, mely sorozat a Balassa-kódex alapján 66-ra egészíthető ki. Tematikus alapon a Nagyciklus-