Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - BROGYÁNYI JUDIT: Tévedések fenntartása mellett (Interjú Vas Istvánnal)
Tévedések fenntartása mellett.. suhancok támadták meg. Akik aztán ugyancsak meglepődtek, amikor a fiatal lány kettejüket elintézte, a többi pedig megfutamodott. Később gyerekként, kamaszként jártam arrafelé. Talán tizennégy éves lehettem, amikor szüleimmel Marienbadba utaztunk Prágán át. Nem volt akkor még kulturális érdeklődésem, de az megmaradt bennem, hogy Prága — szép. Ez volt tulajdonképpen az első igazi szép város, melyet életemben láttam. Bécsben már többször jártam, de nem tetszett. Később észrevettem Bécs szépségeit is, de Prága más. Olyan korban épült, amikor még szebben építkeztek, mint ma. Egyszerűen gyönyörű. Úgy emlékszem: a prágai lányok szebben mozogtak, jártak az utcán, mert a lányokat persze hamarabb észrevettem, mint a házakat. Kevesebb volt bennük a női affektálás. Jártam Karlsbadban is. Akkor nem szerettem, amolyan K. und K. fürdőhelynek éreztem. Később ehhez a stílushoz is megváltozott a viszonyom. — Ön Radnóti köréhez tartozott. Az ő révén sem került közelebbi kapcsolatba Csehországgal? — Radnóti a brünni emlékeiről soha nem beszélt. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy akkoriban még nem ismertük egymást, barátságunk későbbi keletű. Ifjúságunkban — kis túlzással — inkább ellenségesen, idegenül méregettük egymást. Radnóti szemérmes alkatként sok mindent említetlen hagyott. Liberecet is... A legkomolyabb ismerkedésem Csehszlovákiával a hetvenes években történt. Görgey Gábor barátom a kocsiján elvitt egy egyhetes felvidéki körútra. Bejártuk akkor Sárost, a Szepességet, Kassától egészen Poprádig. Intenzív élmény lett számunkra a tájjal, meg a városokkal való megismerkedés. Persze, Lőcsén fel kellett ismerni a német jelleget, de például Kassa magyar város. Eperjes talán németes, de sok épülete, mondjuk a Thököly-ház nekem valahogy magyar, noha ezen a vidéken rettentően nehéz szétválasztani, hogy mi a magyar, mi a német, mi a szlovák. Az eperjesi főutcán az volt az érzésem: ez magyar is. Bártfán nemkülönben. Mit láttunk még? Szepesvárt, de egy ilyen középkori vár még eléggé internacioná- lis. Akár a Rajna mellé is lehetne tenni. De már a csütörtökhelyi kápolna... Arra azt, hogy német jellegű, már semmiképpen nem mondanám. Hogy magyar-e? Görgey barátom véleménye szerint a magyar Saint-Chapelle. Hát igen, leginkább francia. Éppen húsvétkor voltunk ott és a kápolnában misét tartottak. Szlovák lányok hallgatták, gyönyörű népviseletben és gyönyörűen énekeltek. Kórusuk természetes volt a maga sokszólamúságában. — Indulása Önt az avantgárdhoz kötötte... — Az irodalomra ébredésem valóban az avantgárd felfedezésével esett egybe, költői vágyaimra ekkortájt, 1927 - 1928 táján döbbentem rá, mikor Magyarországon amolyan utóvédharcokat folytatott az avantgárd. Nálunk nem gyökeresedett meg annyira, mint Nyugaton, vagy Csehországban... — Mi lehet ennek az oka? — Nézze, nem tudván csehül, csak találgatni tudok. Az egyik ok kétségtelenül társadalmi-történeti eredetű. Az avantgárd lángoló forradalmi mozgalom, noha - ezt sokszor emlegetem - később Európában feltalálták a reakciós avantgárdot is. De ekkor a mozgalom még összekapcsolódott a társadalmi, sőt a politikai progresszióval. Magyarországon az irodalomnak, a művészeteknek nem támadó, inkább véde
