Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - GION NÁNDOR: Nemzeti színek

Nemzeti színek

veget viszont, amint ez később kiderült, betéve tudta, táncolni, sőt énekelni is tudott. Ennek köszönhetően Alföldy Tibor gyomorfekélye mintha megszelídült volna. A próba simán folytatódott.

Uracs Imre, a színház műszaki részlegének a vezetője állt meg mellettem, és elismerően azt mondta:

— Meg kell hagyni, az igazgatónk tud bánni az emberekkel!

— Az igazgató kiadott egy titkos utasítást is — mondtam.

— Mi lenne az?

— Szerinte csak azok a nők káromkodnak minduntalan, akiket elhanyagolnak a férfiak. Mostantól kezdve a tartós siker érdekében többet kell foglalkoznunk a színházban dolgozó nőkkel. Ez parancs.

Uracs Imre először nem értette, miről beszélek, de aztán megértette. Szélesen el- vigyorodott.

— Én mérhetetlenül tisztelem az igazgatónkat — mondta. — Minden parancsát teljesítem. Majd beszélek a fiúkkal is.

Ekkor már én is tiszteltem Till Sándort, körülnéztem, és mivel Dévics Tamara álldogált a közelemben, odaléptem hozzá, és azt mondtam:

— Gratulálok. Nagyon szépen és okosan beszélt. Szerintem minden párttitkárnak így kellene beszélnie, mert az ilyen beszédek biztosítják a párt tekintélyét tartósan és hosszú távon.

— Én is gratulálok magának — mondta Dévics Tamara. — Levonszolta közénk a mi tohonya igazgatónkat, és ezzel sokat segített az emberek közti viszonyok javításában.

— Till Sándort nem tartom tohonya embernek — mondtam. — Fürgén mozog, és gyorsan intézkedik. Valamikor balett-táncos volt.

— Mostanság elhanyagolja magát — mondta Dévics Tamara. — Csúnyán elhízott. Egy színházigazgatónak nem lett volna szabad ennyire elhíznia.

— A jó ügy érdekében teszi — mondtam.

Dévics Tamara végigmért, tekintete a fejemen állapodott meg, és azt mondta:

— Maga is igen elhanyagolt állapotban van. A haja hosszú és zsíros.

— Nem szeretek fodrászhoz járni — mondtam. — Beültetnek egy székbe, fehér törülközőt kötnek a nyakamba, és ollót csattogtatnak a fejem körül. Én meg nem védekezhetem. Majdnem úgy érzem magam, mint a fogorvosnál. Félek a fogorvosoktól és a fodrászoktól.

— Tőlem is fél?

— Nem. Magától nem félek.

— Estére, ha befejezték a munkát, jöjjön be az öltözőbe — mondta Dévics Tamara. — Leültetem egy tükör elé, és rendbe hozom a fejét.

Simábban indult tehát, mint ahogyan elképzeltem, reméltem, hogy segíteni tudok Till Sándornak, bár ekkor még óvatosan reménykedtem, párttitkároknál sohasem tudhatja az ember, hogyan fognak viselkedni.

Dévics Tamara rendesen viselkedett. Este az öltözőben leültetett egy nagy tükör elé, szakszerűen megvizsgálta a fejemet, fehér törülközőt kötött a nyakamba, meg