Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - TANDORI DEZSŐ: Valami befut

Tandori Dezső

„Csak a Round Pond két hét múlva,

A Balaton talán soha,

A Balaton talán soha”,

írtam a „Műdal”-ban, amikor Karinthy Frigyes szelleme környezgetett. De hát ilyen szempontból környű annak, aki eleve környei.

Környe és vidéke.

Open Hearttal az lesi széncinegénk környezgetett. Fene tudja, miért, talán a kis vaksága miatt — „kis” vakság? Nagy vakság, két éve, ő most lett tizenegy éves, az lesi, azért valamit lát, persze, és csupa lendület, igyekezet, nem kell külön mondania, hogy „ígérem, jó leszek”; kedvenc nótaszövegeim egyike; Open Heart valahogy az lesi. Nyer is, én gyáva, 20 sillingre tettem, placcra. 24 a tízre a placca!

Megjegyzem, egy külön móka nekem, hogyan jönnek össze a placckvóták a zíg- kvótákhoz képest. Nem tartozik ide, mégis. A Sapristi! nevű ló, esélyes, nyer a Krie- auban, nincs nemzeti hangulatom, vagy historizálós, inkább lemondok a kb. biztos pénzről, na, 18 a zíge tízre, de 36 schillinget ad helyezést-játszónak tízre. Máskor ilyen esetben néha tízre 11,12 a piacénak kvótája.

Mindig gondolkodom, mint Szép Ernő mondja. Ez a lényeg. Galoppon, ügetőn, akadálypályán: ott az azonnali cselekvés lehetősége. El is száll, mint a füst, a felhő stb., de akkor legalább van, és az van.

Elköszönök Icsitől. Várj meg aztán, hé! Lehagyta életkorban a nagy Szpérót. Már csak Samu van, igaz, 13 évével ő nagyon, előtte így.

Felhők. Most felhőkbe hanyatlik a Hyde Park — „deres már a hájpááárk”, Karinthy —, nem látom a Pondot. Alkonyodik. Szerelmetes ír földemen, erre gondolok, a bárányok bőven legelésznek még. Oxx tréner istállójában felnyerít City Night, vagy ki. Emlékszem, Baden-Badenben, szomszédságomban, arra a Volga lóra. Kis fatáblán, gót betűkkel ott állt a neve. Mert nevezetes versenyló lehetett. Elsétáltam este a Kincsem utcájába, Kincsem Strasse, itt volt az, hogy a tápiói vize a Kincsemnek elfogyott, aztán találtak valami forrást, tíz forrás vize se volt jó a Kincsemnek, csak a tizenegyedik-tizenkettedik. Ezek ők. Persze, a forrás azóta eltűnt. Ld. Karinthy a kétfejű griffről. A múzeum — Uruguayban —, ahol a ritka leletet elhelyezték, sajnos, leégett.

lesi hangjai a másik szobából. Befejezem ezt, s indulok Joyce nyomában. Erről legközelebb egyszer. Egyelőre éljen lesi.

Befutottunk a felhőkbe. Később előbukkantunk. Az ég rétegesen volt kék, fekete, alul piros. A föld is fekete. Nolde képei? Ilyesmi. Se ott, se a valóságban nem tetszik. Na, mindegy. Az Esthajnal, aki nekem Szpéró, nincs fent. Lovak nevei, Istenem, Istenem — v. istenem etc. —, Rheinpolar, Starstruck, Star Alamo, Tristar, ezernyi „sztár”. Szpéró. Vigyázat, hát naná. Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni. Elodázni stb. Ld. Töredék Hamletnek, „ki szedi össze váltott lovait ". A Krie- au. Mikor négy éve unalmamban kimentem, s először láttam lovakat „így”. És a rajtoltató autó fehér szárnyát. Mely mint az öreg Szpéró kifehérült szárnya.