Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - TANDORI DEZSŐ: Valami befut

Valami befut

Kincsemnek a végén, kiderült, szinte mindene el volt rohadva. Ezeket a történeteimet szinte mindenki unja már.

De a próza újjáászervezi magát. Álldogálok azon a képen, mely itt a krienaui Tra- ber Zeitung ügetőújság címlapján látható. Nottingham, a fölényes győző. Vettem egyszer Londonban — Robin Hood! — egy Nottingham Forest trikót. A Nottingham Forest visszajött a legfelsőbb osztályba. Elkezdtem Aramist emlegetni. Tavasszal „youngster Aramis”, egy agár, orrhosszal nyert nekem egy szépet. Rajta kívül csak egy agarat játszottam, Edinbirghban, bebillenve a Ladbrokes irodára, épp a vak Pipi Néni verebünket elébem lebbentő Pipe on the Line indult. Na, lássuk.

Látom a gép szárnyán azonban a lámpát. Jön velem. Mint Szép Ernőnél, az Ádámcsutka regényben az a csillagocska, repül velem, hát istenem, nem az Esthajnal, kicsit művi, de nekem is művi célokra kell. Catering-Esthajnal, shop on the board. Ilyen csillagocska kísér. Elszívom aznapi 97-ik szál Kossuthomat, Symphoniámat, most Pesten hetekig semmi. Jaj, de rég volt, mondják a Dixie Csirkében, ahogy szokásos egy doboz gombafejemre bebillenek. Pipe on the Line.

Szpéró június 6-án halt meg. Arra virradó éjjel. Végül a kezemben. Urémiában. Mindene viszketett. Aztán elnyugodott, a nagy vakarózás után.

Június 6-án égettem éjszaka a mécsest neki a Conti Hotelban, hajnaltájt kolum- buszi függönylobogók lengtek mindig a lépcsőházban, a vécé vizeit itatva magukba fel, fel.

Másnap egy Nessun Dorma — Kalaf, senki sem alhat — nevű ló, apja Night Shift, éjszakai műszak. Akkor még nem tudtam, ez egy nagyon híres apamén. Nekem jött be aznap pont a Nessun dorma, látom, azóta se csinált semmi érdemlegeset.

A Krieauban, búcsúestémen, mely egyben négyéves forduló, a hatodik futamban 6-os számmal fut egy Flying Star W., azaz Double You, nem is folytatom.

Megteszem, 100 schillinget rá, gyerünk placcra. Szpéró az életkori listán harmadik, Flying Star W. célfotóval harmadik, homlokán a fehér csillag, fejjel nyert, ez van.

Mehetek sültkrumplizni a Schwedenplatz-ra. Megyek is, át a Práteren, elégedetten. Bánom is én a további futamokat. Alkonyi Bécsem.

Holott, olvasom másnap aztán, hazafele vonatozva, „nekem” aznap az öreg Chip Mystere is bejött. De hát vigyázni kell a csipekkel, a vipekkel, meg egyáltalán.

Érezni kell, nekünk futott-é, aki fut. S akkor még mindig: mi az, hogy „befut”. Nem tudom, mi az, ha valami befut.

Annyi feltétlenül: hogy azért az — már valami.

1994 V 17 hajnal