Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - ZBIGNIEW HERBERT: Versek
Zbigniew Herbert a múzsa leoldja égnyi kötényét kikönyököl az ablakba nyújtogatja a nyakát vörös bajuszos csendőrjét várja Cogito úr szakadéka (Przepasc Pana Cogito) Cogito úr otthon mindig biztonságban van de mikor reggel sétára indul az ajtó előtt egy szakadék megállítja nem Pascal szakadéka ez nem Dosztojevszkij szakadéka ez ezt a szakadékot Cogito úr méreteire szabták feneketlen napok borzalmat keltő napok a szakadék árnyékként követi megáll a pékség előtt a parkban Cogito úr vállán keresztül beleolvas Cogito úr újságába lerázhatatlan akár az ekcéma hűséges akár egy kutya ahhoz túl sekély hogy elnyelje Cogito úr fejét kezét és lábát
/
