Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - ZBIGNIEW HERBERT: Versek
Versek kiindulási pontjuk csupa tapintat de akkor mért zeng olyan baljósan századok óta a hely neve hakeldama hakeldama ami vérmezőt jelent A lélek hétköznapja (Codziennosc duszy) Reggel a fején egerek futkároznak a feje padlóján beszélgetések cserepei poémamaradékok belép a szoba múzsája előtte égnyi kötény söpör könyörtelenül az én uramhoz ugyanis jobbfajta vendégek járnak például az epheszoszi Herakleitosz vagy mondjuk Izaiás próféta ma nem csönget senki az úr idegesen föl s alá járkál magában beszél ártatlan papírlapokat tép ketté este ismeretlen irányba távozik
/
