Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat
Sólyomvadászat között. Bensőséges viszony alakul köztük. Mondhatnám, hogy a médium, vagy nevezzük inkább művésznek, felveszi bensőséges kapcsolatát a világgal és megteremti az emberi együttműködés csodáját! — Az almák révén... — Csak részben az almák révén... a gyümölcskígyó, s éppen almából, mely a paradicsomra s az eredendő bűnre utal, a kapcsolatnak csupán eszköze és lehetősége. Maga az egész esemény a kapcsolatteremtés, a happening... minden benne van s részt vesz az aktusban, a lepusztult medence, a környezet elvadultsága és a kilátástalan térség, a művész magabiztos nyugalma és a közönség látszólagos érdektelensége s főleg a jó szándék, mellyel elkapják az almákat. A fő teremtő erő pedig a művész szeretete, mellyel megsimogatja és útjára bocsátja üzenetét és a nézők befogadó készsége, az áhítat, mellyel a nyitott lélek becézve megtisztítja és beleharap. — Megeszi a művész üzenetét — villantottam meg szellemes cinizmusom —, nagy műélvezettel, jóízűen fogyasztja! — Mondhatnám így is — válaszolta rendületlen bizalommal és komoly jóindulattal —, testi és szellemi értelemben a magáévá teszi! — Mi történik, ha az almát nem kapja el senki, leesik a földre, és elgurul? A végzet közbeszól, és nem jön létre kapcsolat? — Akkor nem... hiábavaló volt a művész igyekezete! — Formát rombolhatna a művész! Megtehetné, hogy almáját nagy erővel hozzávágja vaalkihez. Megcéloz vele egy nyitott lelket, és fültövön dobja az almával — szellemeskedtem ravaszul, hogy felpiszkáljam szenvedélyét és védekezésre kény- szerítsem. — Nagyon ellenséges gesztus lenne tőle — vélte a fiam, de nem mosolygott, s indulatos sem lett. Pedig van humorérzéke, de a modern művészetben nem ismer tréfát, vitázni pedig láthatóan nincs kedve. — Barbár támadás lenne egy nyitott lélek ellen, aki emberi üzenetet vár. S mint tudjuk, ellenséges gesztussal nem lehet szép, emberi kapcsolatot teremteni! Ebben viszont igaza van, magam is így tudom. Csendben szemléltük az előadást, melynek során a művész s a közönsége szervesen egyesült, ám a színes kígyó szívós életűnek bizonyult, nagyon lassan, nehezen fogyott. Nézelődés és álmélkodás közben olyan érzésem támadt, hogy itt most valami, csak tudnám, mi?, lassan és módszeresen felfalja önmagát, s közben módfelett unatkozik. — Sétáljunk egyet — javasoltam a fiamnak —, megnézhetnénk a falmászókat! Az az anakonda kígyó akár egy óra múlva is itt lesz még, legalábbis a farka. A falmászókat pedig érdemes megnézni, van bennük valami a megkövült türelemből! Mintha élő szobrok lennének! Miklós beleegyezett, járunk egyet, megtekintjük a falmászókat. Nagy torzonborz feje jóindulatú, méla tekintetű szeme engedékeny és elnéző. Az öreg sétálni szeretne, legyen a kedve szerint! Elindultunk a Zsidó Temető, felé, a falmászók a nevezetes cintorín hatalmas sziklafalán gyakorlatoznak. Az Óvárosi temető sűrű sövény és termetes akácok mögé rejtezett, bozótfala a Bazén környékének elhanyagoltságát
