Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat
Duba Gyula II. Nyakamba vettem a várost, Vörös Tehenet veszek. Kukučín elbeszélése jutott eszembe, megveszem a Rysavá jalovicát*, dúdoltam, ösztönösen könnyed hangulatba ringattam magam, a legközelebbi újságárusnál vásárolunk egy piros üszőt, vagyis vörös tehenet, s aztán majd meglátjuk, mi lesz tovább! Később, amikor már nyakig merültem öntörvényű világomba, melynek középpontjában gyújtópontként a vörös tehén kérődzőit közönyösen és mindenható érvénnyel, amikor visszagondoltam újságvásárlási szándékomra és akkori hangulatomra, rádöbbentem, hogy kezdetben könnyed hitetlenség uralt. Ez a névsorügy olcsó mulatság, nem lesz komoly dolog! Olyan képtelenség, amely csak egy Vörös Tehén című újsághoz méltó. A cím érdekesebb, mint a szándék! Felfigyeltető erő van benne, agresszív költészet, valami szilaj és rámenős avantgardizmus. Szinte már szimbólum, de vajon közvetve mit jelent? Már abban a csodálkozó és kételyekkel teli pillanatban elvált számomra a cím a laptól, melyet még nem is tartottam kezemben, s élni kezdte önálló életét. Feltöltődött tömény abszurdummal és sejtelmes háttérrel, melyet furcsa korunk termel, mint beteg gyümölcsfa a mézgát. Talán azért lépett színre a Vörös Tehén, hogy a nagy felfordulásban lekösse a figyelmet, megragadja érzékeimet és várakozásomat meghatározott irányba terelje. Meghatározatlan és megfoghatatlan idegen- ség megtestesítője lett számomra a Vörös Tehén, játékos és mélyértelmű metafora, melyet nem kell komolyan vennem, de meg kelll fejtenem, szerencsére több benne a fantasztikus és játékos elem, a véletlen incselkedő kedve, mint a megszívlelendő és fenyegető valóság! (Felhívjuk a figyelmet hősünk, Vazallus Lázár képzeletének könnyed szárnyalására, bizonyos gondolkodásbeli játékosságára és felelőtlenségére, amely minden bizonnyal a művészettel tart távoli rokonságot. S amelynek segítségével könnyen túlteszi magát a drámai hangulatok csapdáin, s elkerüli a reménytelen kétségbeesés ingoványait. Alkati tulajdonsága hajlamossá teszi, hogy a véletlen jólelkűségében bízzon, és mélyen higgyen a jószívű reményben, s így könnyed, gyakran mulatságos színekben lássa életét!) Jóhiszeműségre valló gondolataimat megerősítették későbbi tapasztalataim, melyeket a Vörös Tehén vásárlása közben szereztem.Az első újságárus, egy barátságtalan idős asszony, aki időnként nagy kedvvel veszekedett vevőivel, és lelki gyönyörűséget szerzett neki, ha elutasíthatta őket, netán meg is sérthette, tehát az állami kereskedelem képviselőinek egyik díszpéldánya, a kelletlen válaszok nagymestere, tehát ez a goromba nagymama — talán tiszteletlenek vele az unokái, azért ily epés és életúnt — kérdésemre így kötekedett velem. — Vörös Tehén? Mi lenne az, uram? Ezzel a fáradsággal Rózsaszín Párducot is kérhetne! Vegyen Roháčot** vagy Dikobrazt***, ha már állatot akar vásárolni. Ne * Rysavá jalovica — Rozsdabarna üsző, Martin Kukučín elbeszélésének a címe ** Roháč — Szarvasbogár, szlovákiai vicclap *** Dikobraz — Sündisznó, csehországi vicclap
