Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - VARGA IMRE: Nagyböjti krónika

Nagyböjti krónika

Amíg itt vagyok, egy kis munka elvégzése is vár, verseimet letisztázni, néhány jegyzetet befejezni, postázni. A városba visszatérve húsvétig erre már bajosan marad időm. Másrészt viszont szégyellni valóan kevés írásom van közlésre elkészítve, ha csak a tavalyi, mintegy ötven gépelt oldalnyi koplalási naplóm nem enyhít bűneimen. Közlésre vár indiai eseménynaplóm, krónikám is. Díjazása pénzzavaraimon is enyhítene némiképp..

Van szabad anyagom, nem vagyok nincstelen prózában, versben, s most itt újak, fontosak is termettek. Esszékötetem tartalomjegyzékét, ajánlását el kéne vinnem valamelyik kiadóhoz. (Hová?)

A lakáscsere érdekében is mozdulni kéne. Hirdetések. Érdeklődni alternatíveknél. Hát így. Lerakták közben a téglát. Kezdődik az építkezés.

S be is következik. Kisvártatva egy kanalas szörnyeteg gurul elő, majd hátrál her- regve. Ekkor úgy döntök, mégis korábbra teszem az alkonyi sétát. Az okos enged, s járja a zöldülő csodát, az erdőt.

*

Hidegek a könyvek, még a szívet melengetőek borítói is. Fázás. március 27.

Hajnalig félig dermedt állapotban, megfordulás, óvatosan, hogy ne csapjon meg a hideg, képzelgés, ábrándok, fejben fogalmazás. Száraz száj.

A három-négyórás reggeli alvás után későn kelek, megmosakszom, tisztálkodom. Nyargalvást a könyvtárba. Ma szombat lévén, már délben zárnak. Kiválasztok néhány könyvet a festészetről, mítoszokról és az elfelejtett Virág Benedek könyvét.

Hazafelé jövet legyalogoltam telekszomszédom kerítése mellett, a harsány rádióig. Elmondtam, hogy szerény véleményem szerint a természetben inkább van helye a rigók, cinkék füttyének, csirregésének, mint a magyar nótáknak, a harsány rádió elveri szegényeket tőlünk. A vöröses arcú férfi hatalmi ügyet csinál a kérésemből, nem tud rádiózene nélkül kertet ásni. Csatát vesztve letépek a patakpartra néző kerítés tövéből pár sóskalevelet, lassan kiszívogatom savanykás levét.

Olvasgatok a hősugárzó izzószálai előtt. A benti hőmérséklet 15 Celsius-fok. Fúj a szél.

Most inkább olvasgatok. Ha lesz még erőm, kedvem, ihletem, írok is valamit.

Egy 25-ötös számú verscsíra egy céduláról:

Megcsendül belülről Memmon kőszobra az első napsugarakban.

Az alak pórusain száján ki s be áramlik zene, fény. Aranypermeteg, világos ibolya, enyhe narancs. A kőből, felhőből kiható fényben, zengésben kinyílik szirmaival a táj. Világ kelyhében élő kőszobor. Lüktet, sugárzik.