Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - ÁRGUS - DUBA GYULA: Zs. Nagy humora
árgus fordulnak, másokat is megérintenek mindenféle nőügyek. Mégsem humor születik belőle, s nem is jókedv vagy derűs mosoly, hanem talán éppen gond, baj, meglepő kellemetlenségek, álnok bosszúságok. Kell lenni valaminek Zs. Nagyban, ami vonzza a derűs szemlélődést, a csendes jóérzést, a megértő, bölcs mosolyt. S nem kevésbé kell, hogy hiányozzon belőle néhány ártalmas tulajdonság, mint a káröröm, az irigység, a gyűlölködés! Első humoros kötetének a címe Emberke, küzdj! Éppen csak életre ébredt Emberke, nemző apja éppen csak megformálta, s máris irodalmunk egyik vonzó és fontos alakja lett. Emberke! Nincs változtathatatlan formába öntve, sem pontosan megírva és meghatározva, inkább típus és gyűjtőfogalom, alteregói számosak. De lényeges vonásai azonosak és maradandók, s tudjuk, száz alakban él. Kezdetben az író fia, majd későbbi írásokban az ismeretlen, mindennapi hős, manapság többek között Zs. Nagy unokája, Viktória. Ennyiből is nyilvánvalóan kiderül, hogy Emberke változatosan gazdag személyiség, kicsi, de határozott egyéniség. A dolgok vele történnek meg, ő ámul, csodálkozik, hü- ledezik és megmosolyogja a dolgokat, gúnyol és kinevet, szid és elszenved mindent. Kibír hangyainváziót és kánikulát, munkanélküliséget és rendszerváltást, ő teszi meg "azonnali-hatállyal" a dolgokat, néha zúgolódik, de ellenkezés nélkül éli életét, elviseli sorsát. Ő az, akiről majd egyszer elmondhatják, "lábon hordott ki egy életet!'1, mint Rácz Olivér novellájában Bögrécske úr. Úgy vélem, ennyiből is nyilvánvaló, hogy Emberke bizony letagadhatatlanul mi magunk vagyunk! S talán még több esetben mintha maga Zs. Nagy lenne, igen, néha határozottan maga az író Emberke, és ez jó így, mert ily módon valósulhat meg az a mélyen őszinte és vonzó önironikus szemlélet, amely Zs. Nagy humorának egyik fontos vonása és erőssége. De ugyanakkor nem azonosulhat hiánytalanul Emberkével, mert hőseitől és problémáiktól az írót mindig egy, bár nem túl magas, fel- ülnézetből és iróniából épített emelvény, valamilyen magasabbrendű tudatból ácsolt piedesztál választja el, olyan jótékony magaslat, ahonnan bölcsen szemlélhet bennünket s gyakran a másik énjét, igazi önmagát. Mindezeket számba véve a kezdeti képet úgy pontosíthatnánk, hogy Zs. Nagyéval egyidő- ben Emberke fazeka párolog el, és Emberke kerítése ég le, mint ahogy szintén Emberke kutyája, macskája, darazsa és unokája követ el csodálatos és mulatságos dolgookat. Nézzük tehát Zs. Nagy humorát: milyen természetű megnyilvánulása ez a humor a komikumnak? Zs. Nagy humora nem a világot elöntéssel fenyegető áradat Nem is görögtűz természetű, állhatato- sabb és mélyebb annál! A teremtő szellemiség erői éltetik. A Semmiről című karcolatában leírja az ismert és sajnálatra méltó esetet, amikor az író munkára kész golyóstollal töpreng a szűziesen fehér és makulátlan papírlap fölött, írni szeretne, de nincs témája, és nem jut eszébe semmi. Végül a — leleményes?, kétségbeesett?, mindenre elszánt? - író huszáros csínyt követ el, megteszi témájává a Semmit, kemény kézzel megragadva ötlettelenségét, a nincset, a Semmit magasztosítja témájává, körüljárja és vizsgálgatja, képzeletével és alkotóerejével mintegy "valamivé" építi. Sorra megállapítja a Semmi alapvető tulajdonságait, leírja természetét, meghatározza értékét. Nem részletezem, mi mindent tudunk meg a Semmiről, ellenben azon megérzésemről szólnék, mely szerint ebben az írásban tetten érjük Zs. Nagy humorának intellektuális természetét. Vagyis a benne lakozó komikus életérzés minőségét, humorának gondolati jellegét és értékét! Ez a humor (komikum) nem az anekdotázás, a vicc, a
