Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - ÁRGUS - DUBA GYULA: Zs. Nagy humora

árgus ra kereste a választ, miben különbözik a mai nyelvhasználat a harminc-negyven évvel ezelőttitől. Végezetül elmondhatjuk azt is, egy- egy egyetemi, főiskolai munkahely rang­ját nem a múltbeli erények szabják meg, hanem a folyamatos jelenlét, melyet munkatársai konkrét tudományos mun­kával bizonyítani tudnak. Minden becs­vágynak és önhitt önértékelésnek tehát nagyon is "prózai" ellenőrző módszere, szempontjai vannak. Nevezetesen: ki mit tett azért, hogy az adott munkahely tudományos rangját is növelje. Kisebb­ségi műhelyekről lévén szó, ennek egyéb­ként is létfontosságú a szerepe, küldetése, hisz a nem létező tudományos munkahe­lyek tevékenységét pótolják, helyettesítik, s a kisebbségi tudományosság érdekeit él­tetik. Talán nem túlzás azt mondani, a nyitraiak példamutató igyekezettel és becsvággyal akarnak és tudnak jelen lenni abban a szlovákiai magyar tudo­mányosságban, melynek nem lebecsü­lendő értékei, eredményei születtek az elmúlt négy évtized során is. És erről a szándékról lehetetlen nem elismerően szólni. Sőt a példát hasznosnak, köve­tésre méltónak ítélni! DUBA GYUIA Zs. Nagy humora (Szárnyas történetek, Madách 1993) Egyik karcolatában Zs. Nagy Rajkin szellemes mondását idézi: "Valami van, de nem az igazi!" S maliciózusan hozzá­teszi: "Minden van — mégsem az igazi!" Nos, meglehet, hogy életünk tele van hamisítvánnyal, és a világ álértékektől hemzseg, ám azt bizton állíthatjuk, hogy Zs. Nagy Lajos humora hamisítatlan és igazi! A krokikat és humoros karcolato­kat ihlető ötleteket sem kell keresnie, maga a téma keresi meg őt — Zs. Nagy hajója témák vizein úszik, a legtermé­szetesebb humor hullámzik körülötte, csak merítenie kell fanyar, de kris­tálytiszta habjaiból. Meg kell írnia min­dennapi élményeit. Mert nézzük csak! Kutyája a rendkívüli Sátán névre hall­gat, névtelen fekete macskája pedig filo­zofikus természetű, meditáló alkat. Emellett házidarazsa van; házukban a felvonó muzsikál, s a költő vízcsapjából néha piros víz folyik. S mi minden esik meg vele magával is! Zs. Nagy meggyul­lad teafőzés közben és kékszínű lángok­ban tündököl; a nyári kánikulában elpárolog a vizes fazeka, majd váratla­nul leég a kerítése! (Másnak a háza, pajtája, szénakazla ég le, neki a keríté­se!) A kiskocsmákban még rendkívülibb dolgok történnek vele. Például a Havel elnök közkegyelmével szabadult apa­gyilkos baráti közvetlenséggel és bizalom­mal megkérdi őt: "Te mikor szabadultál, haver?" (Ismerve Zs. Nagy marcona kül­lemét, nem csodálkozunk!) Könyvét tolvajok "terjesztik", kávéházát a szeme láttára "szétfűrészelik", gáztűzhelyéből fel­tör a szökőár. Családi otthona majdnem hangyainvázió áldozatául esik, van mit tennie, amíg az ostromló seregek végle­gesen nem kapitulálnak. Régi (zabosi) utcája "elsüllyed", szeles lakóhelyén akár szélmalmok termelhetnék az ára­mot. Amikor a vízparton heverészve me­reng, egyszerre gyönyörű és bolondos nők veszik körül. Zs. Naggyal lépten-nyomon apró, min­dennapi csodák történnek, alig győzi megírni valamennyit. Csodálatos életet él, mint Sam Smal Eric Knight regényé­ben, bárki meggyőződhet róla, aki ol­vassa könyveit! (Emberke, küzdj!, 1975; Rendetlen napló, 1985; Az elpárolgott fa­zék, 1988; Szárnyas történetek, 1993) Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert kutyája, macskája, de még darazsa is másnak is lehet! (Van is!) Kávéházak­ban és kiskocsmákban is számosán meg­

Next

/
Thumbnails
Contents