Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - ÁRGUS - FÓNOD ZOLTÁN: Összegezések és felmérések
árgus kát jellemezték. Az esetek többségében nemcsak a kortárs líra összefüggéseire utal, hanem a Tőzsér Árpáddal való rokonság, hasonlóság jegyeit is kutatja. Összegezése egyértelmű. „Cselényi (és kortársa Tőzsér Arpád is) azért lett hangadó költővé a hatvanas évek elején a szlovákiai magyar irodalomban, mert lírájában hűen tükröződik vissza, formailag is, a költői megújulásért, az új nyelvért, az aktuális közösségi és társadalmi kérdésekre adandó helyes válaszadásért folytatott küzdelem A nyelvészeti tanulmányokat Telekiné Nagy Ilona tanulmánya indítja. A Ga- lántai járás magyarlakta területének földrajzi nevei és típusai vizsgálatakor a magyar és a nemzetközi szakirodalom tapasztalatait hasznosítja a szerző. Nemcsak a köznévi eredetű helységneveket vizsgálja, hanem az elhomályosult vagy idegen nyelvből származókat is. A szinkron névanyaggal kapcsolatban a szerző megállapítja, hogy ezt „különböző korban és szemlélet alapján keletkezett nevek alkotják”, s minden esetben meghatározó volt az ember (az elnevező) és a táj (az elnevezett). Négy nagy csoport (köznévi, településnévi, személyi eredetű és ismeretlen etimológiájú nevek) szerint tárgyalja a földrajzi neveket. Annyi ötlet, szépség és eredetiség található a fellelt elnevezésekben, hogy már maga ez is érdekessé teszi a tanulmányt a nem szakember számára is. A tanulmány szakszerű módon, mindig a lényegre összpontosítva tárgyalja témáját, s nem hiányzik a százalékos kimutatás sem az egyes település- és földrajzi nevek alapelemeinek vizsgálatakor. Az a tény, hogy a vizsgált terület 820 261 hektár kiterjedésű, bizonyítja a gyűjtőmunka összetettségét is. Nemcsak a múlt feltárása, hanem a feledésbe merülő földrajzi nevek megőrzése szempontjából is rendkívül méltanylandó az a munka, melyet Telekiné végzett. A koloni nyelvjárás mássalhangzó-vál- tozásai 1940 és 1993 között a címe Sándor Anna tanulmányának. A szüntelenül változó nyelv és a tájnyelv napjainkban meglehetősen divatos kutatása mellett "izgalmassá" teszi a témát, hogy a Nyitra környéki, pontosabban a Zobor alján található nyelvsziget (lassan szórványé szerényülő) szokásairól tájékozódhatunk. Nemcsak "a magyar szellemiséget kisugárzó város közelségének" a hiánya okozza, hogy az anyanyelv ezekben a körzetekben háttérbe szorul, hanem az is, hogy az anyanyelv lényegében tájékoztató jellegű beszédhelyzetekre korlátozódik. Az idegen nyelvi hatás is arra késztette a kutatót, hogy foglalkozzék a nyelvi változások arányával és irányával, valamint a kettősnyelvűség megjelenési formáival, szokásaival. Ebből a szempontból a szociolingvisztikai kutatások érvényesítése is indokolt volt számára, vizsgálva az adatközlők személyiségi jegyeit, azokat a tényezőket, melyek a nyelvi kommunikációs folyamatban megjelennek. Szakemberek dolga, hogy a vizsgált és közölt anyag szakszerűségéről szóljanak; a magunk részéről tárgyszerűnek és körültekintőnek látjuk az anyagot, mely a mássalhangzók változásai mellett a hasonulásokra, valamint a mássalhangzók nyúlására is kiterjedt. Hangtani szempontból a koloni nyelvjárás — a kutató szerint — megőrizte domináns hangtani jelenségeit, s ellenállt a nyelvhasználat az erőteljesebb köznyelvi hatásnak is. A legjellemzőbb változást a "gyakori /-kiesés, a palatalizáció, a hasonulás, valamint a mássalhangzó-nyúlás" jelenti. Szembetűnő változás még az ly visszaszorulása is. Cs. Nagy Lajos tanulmányában A szlovákiai Jánok település magánhangzórendszerével foglalkozik. Közelebbről az egyes fonémák különböző fonetikai helyzetekben való viselkedési "szokásaira" mutat rá a szerző. A tanulmány része egy terjedelmesebb kutatásnak, mely ar
