Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - E. FEHÉR PÁL: Moszkva — fakanálban
Moszkva — fakanálban zsonyi egyetemen is tanított, s ő fordította oroszra a Švejket.) Weil ekkoriban Majakovszkijt, Paszternakot, Zoscsenkót fordítja, 1924-ben pedig napvilágot lát nagy visszhangot kiváltó könyve, az Orosz forradalmi irodalom. 1933-ban a kommunista párt megbízásából Moszkvába utazik, hogy részt vegyen Lenin műveinek csehre fordításában. Az Állam és forradalom, illetve Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című ismert művek cseh szövegét ő fogalmazta meg. Egy szép napon moszkvai lakásán megjelentek az NKVD munkatársai, akik fontos és titkos pártfeladat teljesítését kérik tőle. Weil azt mondja barátainak és barátnőjének, hogy három hétre a Krímbe utazik, valójában pedig a Komintern megbízásából Németországba indul. Ekkor találkozott először a hitlerizmussal, sőt a sztálinizmussal is. Moszkvába történt visszatérése után váratlanul kizárják a szovjet s utána természetesen a csehszlovák kommunista pártból is. Az indok (Szolzsenyicint is ilyen ügyek miatt tartóztatták le): levelében, melyet Prágába jó barátjának írt, a rossz szovjet viszonyokra panaszkodott, például, hogy Moszkvában nem lehet rendes kávét inni. Ezért Alma-Atába, később kirgiz földre száműzik. 1935-ben aztán megengedik, hogy hazatérjen. Ezeknek az élményeknek alapján születik a Moszkva-határ meg a Fakanál. A német megszállás alatt bujkál, s közben kapcsolatot talál az ellenállással is, noha Fučík cikke után a kommunisták fölöttébb bizalmatlanok vele szemben. Mégis: 1948-ban személyesen Rudolf Slánský hívja meg a központi bizottság munkatársának, Weil azonban — szerencséjére — nem vállalja az akkor megtisztelő megbízatást. Ezt követi már említett kiűzetése a szellemi életből. A zsidó múzeumban kap munkát, s 1956 után még Párizsba is elutazhatott, hogy a koncentrációs táborokban elpusztított zsidó gyerekek rajzaiból kiállítást rendezzen. Közben néhány könyve is megjelent, például a Na strese Mendelssohn, amely 1942-ben játszódik Prágában, a Heydrich elleni merénylet idején. Egyik történelmi regénye, a Harfeník (A hárfás) a múlt századi prágai zsidók sorsát ábrázolja. Megrendítő montázsa, a Siratóének 77 297 áldozatért csak bibliofil kiadványként láthatott napvilágot. Leukémiában halt meg 1959-ben. Pletykák Moszkváról? A Moszkva-határ provokatív mondattal kezdődik. Ri, a morvaországi zsidólány, aki idegenkedett a cseh iskolától, mert nem tudott jól csehül, először Palesztinában kereste a boldogságát, ott ismerkedik meg Robert- tel, a mérnökkel. Robert ugyanúgy nem találja a helyét a leendő zsidó államban, ahogy korábban Ri Csehországban nem találta. Moszkvába vágynak. Robert szerződést köt oroszországi munkára, Ri utánamegy Moszkvába, s a prágai pályaudvaron utolsó pillantása egy elektromos kávéfőző reklámjára esik. „Ri a kávéra gondolt, nincs ott kávé, írta Robert, mert az oroszok nem törődnek a kávéval, neki pedig nehéz meglenni kávé nélkül. ” Voltaképpen már ez a mondat eldöntötte a regény sorsát. Weil elvtársai nagyon is jól tudták, hogy a regény szerzőjének miért kellett Moszkvából távoznia. Ugyanakkor megvilágítja ez az ártalmatlan mondat az író természetét, jellemét is. Weil rajongott a forradalmi művészetért, meggyőződésből
