Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: Orbánné drámája
Laczkóné Erdélyi Margit A komikum, illetve a humor Örkény művészetében kulcselemnek számít. Ebben a művében sem őrizkedett tőle. A nevetést komolyan veszi, és sajátosan kezeli. „...nagyon sok mindenen lehet nevetni. Kárörömből, örömből, bosszúságból, boldogságunkból, még kétségbeesésünkben is tudunk nevetni. ” 6 Örkény „mélyre ás” a humor lehetőségeiben, nem elégszik meg csak a bergsoni humor alkalmazásával, mindazonáltal Bergson gondolata („a nevetés jobbító beavatkozás” 7) az Örkényi 6 gondolattal is egybehangzó: „a nevetés néha hátborzongató, de mindig igazságtevő’’. Örkény ezúttal is a groteszk látásmódot, esztétikai minőséget és műstruktúrát érvényesítette, s egy újabb groteszk drámával gazdagította a magyar irodalmat, a kiváló műfordítóknak köszönhetően pedig a világirodaimat. Az abszurd merevségének nincs nyoma a műben, az élethelyzetek (amelyek eleve groteszkek) „engedelmeskednek” a létforma és létmód diktálta követelményeknek. Az író össze nem illő elemek viszonyára épít, s az eredmény egy részleges diszharmónia, amely állandó mozgásban van, új és újabb változatokat teremt, a végén meghagyva a változtatás lehetőségét, azaz nyitott marad. Örkény most is tudatosan alkalmazza a groteszk építkezés tartalmi és szerkezeti elemeit, s a szerkesztési eljárása már a posztmodern csíráját hordja magában (lásd a kvázidokumentumok montázsolását: levelek, fényképek, telefonbeszélgetés; vagy a játék, a rítusok, ceremóniák beépítését!). Úgy látjuk, a művilágon belül a szatíra rovására felerősödik a lírai tényező. Hiszen a flaubert-i paradoxon ("Bovaryné én vagyok") itt Örkényi „Orbánné én vagyok”-ra vált. A lírai átéltség, amely egyébként a lírai műnemet alapozza, ebben a drámában hangsúlyozottabbá válik, Orbánné egyéniségének központban történő megjelenítése által is. Az a tény, hogy a főhős bizonyos értelemben kibillen társadalmi-szociális státuszából, annál a szimpatikus oknál fogva, hogy voltaképp érvényesíti szabadságjogát, a lírai átéltségből táplálkozik (szerelemből, barátságból, féltékenységből, szeretetből). Ez a művön belüli érték- és feszültségteremtő jelenség bármennyire líra, Orbánné drámai sorsának lesz meghatározó tényezője. Az író azonban észrevehetően finom technikával lirizál, pl. nem alkalmaz lírai betétet, mint ilyen célzattal korokon át sokan (Shakespeare, Goethe, Brecht), őrizkedik az egyértelmű lírai párbeszédektől, s a lírai monológok is nehezen határolhatók el világosan a műben, mert formailag visszafogottak, mert töredékekben, szilánkokban fordulnak elő, ámde így is felerősítik a tenziót. A direkt technikák elvetésének oka lehet az írói alkat vagy magatartás, amely az érzelmességet vagy szeretetet hősei iránt a groteszk struktúra által diktált szikárabb jelenségbe, a szatírába „fojtja”, s vaalmiféle szemérmes távolságtartásban igyekszik kifejteni. Több oknál fogva kínálkozik számunkra a Macskajáték epika felőli megközelítése is. Az egyik ok, hogy a kisregényváltozat megelőzte a drámát. Rábeszélésre ugyan, de tán a művészi nyugtalanság miatt is Örkény átírta az epikai művet drámává.9 A drámaiság az Örkény-epikának feszültségteremtő tényezője, s a drámai epikából nem nehéz drámát alkotni. A Macskajáték esetében ez az eljárás tulajdonképpen két epikus jelenet kihagyásával meg is valósulhatott. Orbánné „botrányízű” kirándulásainak (a nagybábonyira és balatonfüredire gondolunk) kihagyása s a szöveg némi zanzásítása elég volt a drámát izáláshoz, amelyet közvetlenül a drámai műnem nyelvi formációi diktáltak, közvetve pedig valamelyest a színjáték — idő és tér.
