Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - SZABÓ JÓZSEF: Tájszavak és tájak a szlovákiai
SZABÓ JÓZSEF Tájszavak és tájak a szlovákiai magyar irodalom négy művében 1993 őszén a második tanévet kezdtem el a pozsonyi Komenský Egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékén, és az ott vállalt oktatási és kutatási feladataimmal is összefügg, hogy a gazdag szlovákiai magyar irodalomból különösen a falvak életével foglalkozó szociográfiai írások (s bennük is elsősorban a tájszókincs) ragadták meg a figyelmemet, így például Duba Gyula Vajúdó parasztvilág (Madách Könyvkiadó, Bratislava 1974), Gál Sádor Mesét mondok, valóságot (Madách Könyvkiadó, Bratislava 1980) című műve és Zalabai Zsigmond két könyve, a Mindenekről számot adok (Madách Könyvkiadó, Bratislava 1984) és a Hazahív a harangszó (Madách Könyvkiadó, Bratislava 1985). A három szerző itt említett négy könyvének közös vonása, hogy mindegyikük szívet melengető s a visszavonhatatlanul elmúlt idők és a már eltávozott ősök miatt egyszersmind szívet sajdító szeretettel fordulnak gyermekkoruk színteréhez, a kibocsátó fészekhez, a hitet és tartást adó szülőfaluhoz, amelyhez eltéphetetlenül erős szálak, meghatározó és feledhetetlen emlékek fűzik őket, legyen szó Búcsról, Hont- füzesgyarmatról vagy Ipolypásztóról. A szülőfalu rég- és közelmúltját faggatva, fejtegetve — úgy érzem — mindegyikük ugyanazt akarja: „Elmondani (a falu — Sz. J.) üzeneteit: történelmét, népét, népének emberi arcát, vizeit, egét, levegőjét, kenyerét, borát, dalait, játékait, szokásait, múltját — mindazt, ami úgy élt és él bennem, hogy szinte nem is tud róla az értelem, s mégis: az értelem minden rezdülésében ez az egy egész együtt és egyszerre van jelen " — ahogy ezt könyvének fülszövegében Gál Sándor vallja. Mind a négy műre jellemzőnek tartom azt a tartalmi-műfaji megközelítést, melyet könyve borítólapjának hátoldalán Duba Gyula a következőképpen fogalmazott meg: „ Úgy igyekeztem, hogy valami szociológiai-szépprózai helyzetjelentés legyen belőle, konkrét helyi adatokra támaszkodva, de lírai-szépprózai hangvétellel megírva. ” Az olvasót alighanem éppen ez a sorokon is átütő szeretet, finom líraiság ragadja meg egyrészt, másrészt pedig a meggyőző hitelesség teszi a szóban forgó munkákat a néprajztudomány, oykor a nyelvészet (főképpen a dialektológia) fontos és pontos forrásává is. A Vajúdó parasztvilág című kötet tárgya a patinás nevű Hontfüzesgyarmat, Duba Gyula szülőfaluja, amely Léva vonzáskörzetében, a várostól déli-délkeleti irányban terül el. A falu összetett nevének alaptagja a Gyarmat, amely a Konsztantinosz Porphyrogennétosznak a De administrando imperio (A birodalom kormányzásáról)
