Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - SZABÓ JÓZSEF: Tájszavak és tájak a szlovákiai

Tájszavak és tájak..

című művében felsorolt hét magyar törzs egyikére, a Kürt és Gyarmat helynevekben megőrzött Kürtgyarmat törzsnévre vezethető vissza. A Füzes- névelem, amely megkülönböztető szerepű, fűzfákkal benőtt területre utal. Ennek fűz alapszava ősi (uráli alapnyelvi) eredetű az -s képzővel együtt. A megyei hovatartozásra vonatkozó Hont előtag — a Nógrád megyei Hont helységnévvel együtt — a német Hunt személynévből ered, s „így hívták az a német lovagot is, aki hihetőleg Gizella királyné kíséretében jött az országba Pázmán lovaggal együtt, s aki első ispánja lett az itteni várnak. — A királyi birtokban levő honti vár körül alakult ki Hont vármegye (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1980. 280.)

Duba Gyula könyve a szülőfalu közösségéről, népéletéről, múltjáról nyújt sokoldalú és részletes áttekintést, mégpedig gyermek- és ifjúkori emlékeinek felidézésével. így például érzékletes képet kapunk a község lakóinak különböző szempontok (pl. a vagyoni helyzet, életkor) szerinti csoportjairól, rétegeiről, melyeket a városi ember gyakran hajlamos egy kalap alá venni. Az egységes egészen belül a leírásnak és elbeszélésnek mégis két, egymástól nehezen elkülöníthető síkja rajzolódik ki: az egyikhez azok a fejezetek tartoznak, amelyek a község életére nagy hatással levő társadalmi-történelmi eseményekkel, sorsfordulókkal foglalkoznak, a másik sík viszont a faluközösség élete, mindennapjai egy-egy részletének a rajzára terjed ki.

Hontfüzesgyarmat — földrajzi fekvését tekintve — átmeneti tájon, a falut északon és keleten övező dombok és a délen és nyugaton elterülő síkság találkozásánál alakult ki, de átmeneti jellegű a község abból a szempontból is, hogy a magyar és szlovák nyelvterület határán fekszik. Az itteni falvak lakosságának nemzetiségi összetétele időről időre más-más arányt mutatott, a folytonos változások közepette azonban egy, az itt lakóra jellemző állandóság is tapasztalható volt: a más nyelvű és más kultúrájú magyarok és szlovákok békességben élése egymást megbecsülő magatartása. Duba Gyula mindezt a következőképpen fejtette ki: „A nyelvi és a vele ösz- szefüggő nemzetiségi kérdés ott élt a táj valóságában. Nem úgy élt ott, mint a megkülönböztetés vagy az ellenségeskedés lehetősége, hanem mint a változó történelmi létfeltételekhez való alkalmazkodás ismérve. Nemzetiségi viszályokat, tettleges összetűzéseket és tragédiákban kicsúcsosodó nyelvi ellentéteket nem ismer környékünkön a történelem. Békés táj volt ez, egymással nyugalomban megférő emberekkel. A nyelv nem különítette el egymástól a vidék lakóit, csupán jelleget adott nekik. A paraszt- ember egészségesebben és gyakorlatiasabban gondolkodott annál, mintsem hogy nemzetiségi ellentétekkel torzítsa el az életét. Nemzeti téren nem elfogult, mert gondolkodását és hovatartozását nem az elvontabb nemzetkategória, hanem inkább a szülőföld, a vidék, az otthonhoz fűző szálak és a falvak egymáshoz való kölcsönviszo- nya határozza meg. ” (54)

Duba Gyula könyve néprajzi és nyelvjárástani tekintetben is fontos adalékokat tartalmaz. Amikor például a paraszti világ hétköznapjairól, a parasztember közvetlen környezetéről (pl. a házról, az udvarról, a kertről), a földművelés eszközeiről esik szó, természetesen gyakrabban találunk különféle tájnyelvi elemeket (elsősorban tájszókat) művében. Ezeknek egy része alaki tájszó (pl. bőrök ’bürök’, csóvány