Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN: Magyar irodalom Szlovákiában ’93

A magyar irodalom Szlovákiában ’93

A regényt az 1993-as év legerősebb, legsikeresebb műfajának tekinthetjük. Négy, sikeresnek ígérkező, egymástól teljesen eltérő zsánerű mű látott napvilágot. Már méreteiben is kiemelkedik Duba Gyula vállalkozása, aki Álmodtak tengert címmel jelentette meg életrajzi ihletésű regényeinek újabb kötetét, amely az Aszály című regényéből ismert központi alak, a Garam mentéről származó Gál életútját követi tovább megváltozott körülmények, társadalmi-politikai változások között. Korábbi regényeiben jól bevált emlékező attitűd ebben a művében innovált módszereinek és alkotó programjának kereteiben realizálódik, számos újszerűség, korszerű formai megoldás található benne. A hagyományos, részletező, de nem naturalizáló, tárgyi- as teljességre törő dubai realimus mellett az időkezelés változatosságát, az idősíkok és a tudatmezők gyakori váltását tapasztalhatjuk. A mű epikumát, eseményfolyamát a felnőttség küszöbére ért Gál életútja szolgáltatja, a családtörténet némileg háttérbe szorul, s inkább az események kulisszáiként tűnnek fel időnként fontosabb mozzanatok. Ebben a regényben az író már nem az emlékező vallomásra, a megélt élmények és életfolyamatok feltárására, hanem az élményanyag művészi alakítására helyezi a súlyt. A korábbi művekhez viszonyítva jóval nagyobb szerepet kap a fikció, az írói képzelet teremtő-alakító ereje. A műben felidézett világ a sokszor bonyolultnak, olykor ziláltnak tűnő szereplői megnyilatkozás és narráció ellenére hitelesnek tűnik. A személyi kötöttségen túl tényszerű beszámolót, hiteles sorsrajzot, az illusztratív figurák tömegében nem egy plasztikusan megrajzolt alakot s alulról szemlélt történelmi képet kapunk egy paraszti sorból városi értelmiséggé lényegülő hős sorsának alakulásáról, élete színtereiről és kereteiről, tárgyi valóságáról az ötvenes évek félelmetes díszletei között. Kíváncsian várjuk a folytatást.

Váratlan és kellemes meglepetés Fülöp Antal regénye, a Piszkos ember. A Fekete szél antológiában feltűnt, 1980-ban önálló novelláskötettel debütáló író csaknem egy évtizedes hallgatás után szólalt meg újra. A most megjelent regényében innovált eszközök, modern szemlélet és életérzés birtokában idézi fel első kötete novelláinak világát. A társadalom, az érzelmi-etikai élet perifériájára sodródott életek, megoldatlan konfliktusok, hiányérzetek, sokszor freudi mélységeket idéző lelki sérülések feloldási kényszerétől formált sorsok világát. Egy öngyilkos haláltusája közepette elevenedik meg előttünk egy hazug társadalom, örömtelen környezet, családi biztonság és szeretet nélkül eltöltött gyermekkor minden testi és lelki következménye, s realizálódik egy elrontott élet, mostoha sors tragikus lezárulásában.

Rácz Olivér, a szlovákiai magyar irodalom doyenje, az utóbbi évek egyik legtermékenyebb alkotója. Most megjelent regénye tőle megszokott színvonalas olvasköti össze, ami erősen és előnyösen érezhető kifejezőeszközein, leginkább a stílusán. Leírásai érzékletesek, hangulatteremtő ereje szuggesztív, a legtöbbször jelentéktelen dolgokat, problémákat, helyzeteket képes lebilincselő módon tárgyalni. Az olvasó figyelmét lekötni, magával ragadni. Ha élettapasztalatai gazdagodnak, kiváló prózaíróvá fejlődhet. Egyelőre azonban csak ígéret, de annak mindenképpen biztató.