Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN: Magyar irodalom Szlovákiában ’93
Szeberényi Zoltán két tesz, s különösen a regény központi problémáját, a férfi-nő kapcsolatot elemzi nagy beleérzéssel. Grendel regényeit sem elemezték hazai viszonylatban nála mélyrehatóbban, s ha a Kierkegaard-párhuzam nem is eléggé meggyőző, a három egymástól sok mindenben különböző Grendel-regény — Éleslövészet — Galeri — Szakítások — trilógia voltát hitelesen bizonyítja. Meggyőződésünk, hogy Cselényi költészetét, Duba regényét, Grendel trilógiáját és irodalmunk számos, a könyvében érintett — elemzett jelenségét e kötet megjelenése után nem lehet érdemben értékelni Tőzsér eredményeinek figyelembevétele nélkül. A rövidpróza műfaji változatait képviselő négy kötet közül leginkább Bereck József és a pálykezdő Mórocz Mária könyvei érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Duba Gyula A mesélő gyilkos című, humoros-szatirikus történeteket tartalmazó kötete az írótól megszokott színvonalon, már-már rutinszerűen teljesíti feladatát. A humor, a szatíra, helyenként az irónia eszközeivel leplezi le napjaink ügyeskedőit, köpönyegforgatóit, a mindenkori változások vámszedőit. Aktuális és szellemes, jól olvasható írások ezek, de színvonaluk, művészi kiérleltségük nem éri el az írónak ebben a műfajban nyújtott korábbi teljesítményét. Hasonló benyomást kelt Zs. Nagy Lajos Szárnyas történetek című, a tartalomhoz igazodó külső kivitelezésű kötete. Zs. Nagy iskolát teremtett a groteszk, az abszurd eszközeivel építkező karcolataival vagy — ahogy ő mondja — "félperces novelláival", utalva egyik ihlető forrására, Örkény Istvánra. A visszásságok, a fonákságok, de főként az emberi hiszékenység és butaság megnyilvánulásait tűzi tolla hegyére. Szórakoztató olvasmány az ő kötete is, de színvonalában, így hatásában is elmarad az írónak ebben a zsáner- ben nyújtott korábbi produkcióitól. A novella és rokon változatainak műfajában a legjelentősebb teljesítmény Bereck József Végső visszaszámlálás című, válogatott és új elbeszéléseket, csaknem egy negyedszázad prózaírói munkásságának legjavát tartalmazó kötetéhez fűződik. A Fekete szél antológia íróival induló Berecket kezdettől fogva a Csallóköz írójaként tartotta számon a kritikai és olvasói közvélemény. írásainak lényeges vonása a hely és környezet ihletének tudatos vállalása, a csallóközi síkság világa, amely nem egyszerűen színtere műveinek, hanem alkalom és lehetőség az író számára a dolgok lényegének megragadására. Szerinte az emberi lélek csakis környezetével szoros egységben ragadható meg a maga valóságában. Novelláiban a szülőföld, a csallóközi táj nem csak környezet rajz, hanem írásainak mozgatórugója, hősei életének meghatározója. A helyi szín azonban csupán egyik jellemzője novellisztikájának, hangulatkeltésben, lélekábrázolásban is az élvonalba tartozik. A Pásztorórák, a Monstera delieiosa című novellák érzékeltetik, hogy az emberi lélek legmélyebb rétegeibe is képes behatolni. Kötete az első jelentősebb novelláitól, Az üldözött, a Türelem, a Vihar előtt címűektől a kötetzáró, Fellini emlékének ajánlott Határesetig két évtizednél hosszabb idő kiegyensúlyozott alkotói teljesítményéi mutatja, s mindenképpen azok véleményét erősíti, akik Bereck Józsefet novellisztikánk élvonalába sorolják. Sajátos színfoltja a tavalyi év termésének Mórocz Mária első kötete. A fiatal írónő meglepően érett és korszerű íráskészségről tett benne tanúságot. A Survive című kötetének írásait a vizuálitás uralja, sorai mögött a képek viliódznak, szövegeit képes illusztrációk egészítik ki. Foglalkozása a filmművészénél és a fotografálással
