Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN: Magyar irodalom Szlovákiában ’93

A magyar irodalom Szlovákiában ’93

A nem fikciós műveket vagy inkább a tényirodalmat két esszé- és tanulmánykötet s egy sporttörténeti kismonográfia képviseli. A legnagyobb feltűnést kétségkívül Turczel Lajos könyve keltette, aki a Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918-1938 címmel a sporttörténet területére tett igen sikeres kirándulást. A két háború közötti korszak kiváló irodalom- és művelődéstörténésze kutatói munkájának mintegy melléktermékeként feldolgozta a korszak magyar sportéletének még fellelhető dokumentumait, korabeli sajtóvisszhangját, s dióhéjban összefoglalta a csehszlovákiai magyar sport történetét. A könyv értékét felfedező jellege adja, hiszen a mai olvasók számára ismeretlen, sőt hihetetlennek tűnő tényeket tár fel. Ma már kevesen tudják, hogy az első Csehszlovák Köztársaság sportéletét nemzetiségi alapon szervezték meg, így autonóm magyar sportélet bontakozhatott ki. A magyar sportolók tevékenységét egy központi szerv,a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség irányította, s a legnépszerűbb sportágakban (labdarúgás, atlétika, tenisz, úszás, téli sportok) önálló bajnokságokat szerveztek. A legjobbak országos versenyeken is sikerrel szerepeltek, rekordokat állítottak fel. Turczel könyve a szlovák sporttörténészek számára is sok hasznos ismeretet, dokumentumot tartalmaz.

Koncsol László kötete zömmel a totalitárius rendszer által az előző kötetéből, a Nemzedékem útjain (1988) címűből kitiltott írásait tartalmazza. A kötet megjelenésével a Madách Könyvkiadó részben elégtételt kívánt adni a szerzőnek a korábban elszenvedett sérelmekért. Erre utal a cím is — Törmelék. Recenziók és egyéb szövegek, tehát az addig meg nem jelent írások. A cím azonban eléggé félrevezető, mert jelentős tanulmányok és érdekes írások vannak benne, melyek egyébként is kötetre érettek voltak. Különösen jelentősnek tűnik a Görömbei András magyarországi irodalomtörténésznek a szlovákiai magyar irodalomról szóló monográfiáját elemző tanulmányméretű és súlyú recenzió. Ez az írás, de a kötet egésze is azok véleményét támasztja alá, akik Koncsol kényszerű pályamódosítását, kiállását az aktív kritikusok közül irodalmi életünk pótolhatatlan veszteségeként könyvelik el.

Lényegesen jelentősebb eseménynek, s talán az 1993-as év mérsékelt "szenzációjának" tartjuk Tózsér Árpád Escorial Közép-Európában című esszé- és tanulmánykötetének megjelenését. A szerzőt már az első tanulmánykötete megjelenésétől (1972) esszéirodalmunk élvonalába tartozó, széles látókörű, eruditív elemzőkészségű alkotóként tartjuk számon, akinek véleményére az egyetemes magyar és a szlovák irodalomtudomány köreiben is figyelnek. A most megjelent, mintegy másfél évtized munkáiból válogató kötetével azonban minden eddigi teljesítményét túlszárnyalta. Megítélésünk szerint nemcsak az életmű csúcsa (ezt megelőzően három tanulmánykötete jelent meg), hanem a szlovákiai magyar irodalomkritika és tudomány Rákos Péter kötetei mellé sorolható, kimagasló eredménye, amely a fent említett szlovák—magyar kontextusban is megállja a helyét. A kötet azok számára is szolgál meglepetéssel, akik figyelemmel kísérték a szerző eddigi kritikai munkásságát. Korábbi kötetei alapján úgy tűnt, hogy szakmai érdeklődése és erudíciója elsősorban a líraelmélet és a líra műhelyproblémái foglalkoztatják, most két terjedelmes tanulmányban is bizonyítja, hogy a prózapoétikában is otthonosan tájékozódik, s különösen a regény műfajáról van időtálló mondanivalója. Duba egyik sikeres regényével, A macska fél az üvegtől cíművel kapcsolatban érdekes műfaji megfigyelése