Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN: Magyar irodalom Szlovákiában ’93
SZEBERÉNYI ZOLTÁN * A magyar irodalom Szlovákiában *93 A naptári év nem irodalomtörténeti periódus, egy év könyvtermése alapján nem lehet időtálló következtetéseket levonni egy irodalom helyzetéről, jelentőségéről, alkotói lehetőségeiről. A könyvkiadásban, különösen napjainkban, irodalmon kívüli szempontok és körülmények is érvényesülnek, s nem kis szerepe lehet a véletlennek is. Az 1993-as szlovákiai magyar könyvtermés alapján tehát nem diagnosztizálhatjuk irodalmunk valós állapotát, de a megjelent könyvek rövid, akár futólagos jellemzése is jelzésértékű lehet. Utalhat bizonyos jelenségekre, melyek idővel, ha tartóssá válnak, irodalomtörténeti érvényre tehetnek szert. A szlovákiai magyar könyvkiadók ez idén 151 könyvet küldtek a Szlovák Irodalmi Alapnak a Madách-díj odaítélésével kapcsolatos megméretés céljából. Eredeti, csupán szlovákiai magyar szerzőktől származó művekről van szó.2 Ha a könyvkiadás jelenlegi nehézségeit és körülményeit mérlegeljük, már a mennyiség is kielégítőnek látszik. Ha pedig a 93-as könyvtermés egyéb összefüggéseit vizsgáljuk, legfőbb jellemzőjének a kiegyensúlyozottságot tapasztaljuk. Ez a kiegyensúlyozottság jelen van a műfaji-tematikai megoszlásban (a nem fikciós irodalmat 3, a rövidprózát 4, a regényt 4 és a költészetet 4 kötet képviseli) és a szerzők kormegoszlásában egyaránt (az idősebbeket Turczel és Rácz, a Nyolcak antológia körül indulókat Tőzsér, Zs. Nagy és Koncsol, az Egyszemű éjszaka és a Fekete szél antológia idejében indulókat Kulcsár, Fülöp, Bereck, az Iródia-társaságot Hodossy, az utánuk fellépő, pályájuk elején tartókat Győry, Mórocz, Z. Németh és Csehy képviseli). Mindez lehet csupán a véletlen szüleménye, de jelezheti azt is, hogy a szlovákiai magyar irodalom levetkőzte a társadalmi fordulat után bekövetkezett átmeneti bizonytalanságait, az átrendeződéssel járó zűrzavart, s a könyvkiadás súlyos körülményei ellenére a konszolidálódás kétségtelen jeleit mutatja? A már ismert alkotók életműve kiteljesülő- ben van, s az utánpótlás pedig több mint biztató. Mindezek az eddig említett szempontok talán külsődlegesek, nem az irodalom lényegi vonásaira utalnak, hiszen minden irodalom értékét csupán a művek minőségi színvonala adhatja meg. Az 1993-as könyvtermés azonban minőségi szempontból is kielégítő, a jövőt illetően pedig megnyugtató, hiszen több egészen kiemelkedő teljesítmény mellett jő átlagszínvonalat tapasztalunk. S hogy ez az előzetes értékelés nem légből apott feltételezés, talán az alábbi, főként az információközlés feladatát vállaló vázlatos összefoglalás tanúsíthatja. * Elhangzott a Szlovákiai Magyar írók Társaságának közgyűlésén 1994. május 17-én.
