Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - SZŰCS ENIKŐ: Versek
SZŰCS ENIKŐ Teljesen összefolyik (hipnotized by D. V.) hogy mi mennyire nem vagyunk szépek legalábbis annyira amennyire lehettünk volna szebbek is ezek a szavak is teljesen elvesznek mint ahogy a falba vert szög ellenkező pólusa egy félig-meddig tökéletesített zörej negatív öntökéletesítési próbálkozása nehéz és ez majdnem egyfajta befejezése a végnek határozott kulcscsomó inger ma délután megpróbáltam lehalkítani az estéli kutyaugatást és bevallom nem sikerült éreztem elkapom a nyakát és szorítom és a tenyeremben éreztem a szétmorzsolt csontokat és már szétrepedt a fejem a recsegéstől és mikor már minden órát befőttesüvegbe zártam kissé zárványnak érezve magamat s mikor már a karórám robaját sem bírtam elviselni elálmosodtam saját fárasztó létezésemtől de még mindig itt van ez a nagy áthatolhatatlanság és még nincs meg az összekötőszöveg teljesen hiányzik a fejemből hogy mi mennyire nem vagyunk szépek legalábbis megtesszük a tőlünk abszolút ki nem telhetőt és még egyszer megtalálom azt az utat amin egyszer de nagyon biztosan sőt valószínűleg akarom mondani talán találkoztunk Körülhatárolás amíg lehet "láttam a lányt, láttam a lányt és tegnap volt" és még illatos férfiakat is láttam, nem bírtam felfogni a hátukat, végtelenül üres golyókat* dobáltak felém és soha nem találtak el, egyszeríí
