Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - PERÚJÍTÁS - GULÁCSY LAJOS: A virágünnep vége, Na’ Conxypanból
Gulácsy Lajos menekülhetünk egy Vajgu nevű szörny elől. A kepleenstohli ház talán a legkidolgozottabb Gulácsy-írás, van sztorija, felfelé ívelő cselekménye, poénje, sőt humora is. Igaz, egyre fenyegetőbbé válik, nagy véres látomássá duzzad. A „történetek” így édeskés históriákból abszurdba hajlanak. A szecesszió esztéticizmusa az első világháború borzalmaiba ütközik. A világégés és egyéni létbizonytalansága minduntalan megbolygatták a .csodabogaras” festő-író képzelt világát. Ez okozta azt a leépülési folyamatot, mely Gulácsyt a tébolyba vezette. Égboltozatának almazöld selyemkárpitja lehullott. A virágünnep véget ért. Gulácsy különös világot alkotott, változatos, színpompás, káprázatos világot. Szecessziós kertjeiben áttetsző nőalakjaival sétálgatva megfeledkezhetett a világ művé- szietlenségéről, kietlenségéről. Képein a világ elől való menekülés stációit követhetjük. írásai „színekké vált illatok”. Fantazmagóriás Na ’ Conxypáin'yi két költő életművében is nyomot hagyott: Kormos Istvánéban és Weöres Sándoréban. GULÁCSY LAJOS A virágünnep vége Impresszió Bellagio, 1908. augusztus Csöndes csobogása a virágok halmazával teleszórt tónak hangzott el a villakert árnyas kis kövicses fasorjába, ahol én ültem, a csodabogaras fiú és — Aurélia. * * * A bárkák, a virágos, pompás bárkák összegyűltek, hogy újra kezdjék a harcot — a kedves léha harcot... * * * ...Bordó virágok, mint csokra ében hajának — piros virágok, mint a gránát — kacsintgatnak igen messzünnen, hiú, haragos gőggel... Kedves, ábrándos, kék-ezüst virágok, lengő, hajlongó girlandokba, néznek sóhajba fúlva... Álmai az ő szép lelkének.
