Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - PERÚJÍTÁS - N. TÓTH ANIKÓ: „Vörös virágai az álomfának kinyílottak végre”

N. Tóth Anikó

sek démonaként táncol, vagy félig gyermekarccal ártatlanul mosolyog. Szerelem és halál hullámzik bennük; Gulácsy beteljesületlen vágyai.

„Témájuk”, jellegük szerint három csoportba oszthatók Gulácsy szépirodalmi művei. (A virágünnep vége című könyv „fejezetei” is így születtek — hangulatukban megfelelő festményprodukciókkal tagolva.) Az egyik csoportot illessük Impressziók és szecessziók főcímmel. Legjellegzetesebb darabja A virágünnep vége kötetcímadó „impresszió”. Tópart, csónakverseny, csatazaj az alapozás. Az előtérben egy csodálatos nő — Aurélia virágokkal és felfokozott vágyakkal teleszórt alakja tűnik fel, majd ezt a harmóniát a hirtelen feltörő halálfélelem töri meg. Csodálatos színek, zenélő mondatok. A felszín megkarcolásával láthatóvá válnak a feszítő ellentétek: az eszményi hölgy — hiába üldögél a narrátorral — elérhetetlen; Don Juan említésével feltűnik a rivális. A beteljesületlen vágy ellensúlyozására gyógyító emlékek merülnek fel a gyermekkor mélyéről. Hatásuk pillanatnyi; itt a tisztaság, ártatlanság elvesztése kelti a haláltudatot. A kép sötét tónusúvá válik.

Hasonló hiányérzetről „szól” az Emília arcképe című mű. Emília szépsége nem változott a gyermekkorból felnőttkorba lépve, de elvesztette varázsát; távol került az írótól, akiben meghaltak az iránta való vágyak.

Égi és földi szerelem húrjait pengeti az Amor Sacro e Profano című „régi festmény" műfajú írás. (Testvérműve tán A varázsló kertje?) Vágyaktól fülledt rozsda- vörös párában áll két fiatal. A férfi keleties hasonlatokkal udvarol. („Olyan a Te térded, mint az indus templomoknak rejtélyes, félő öble. ”), egyesülésre sürgeti a nőt, hiszen a kéj „kígyóbordákból szőtt leple” már elborította. A nő tartózkodó, a kert őstörténetét hallgatja a virágoktól. A késleltetés egyre növeli a férfi vágyait. A nő csak akkor „adja meg magát”, mikor a férfi féltékennyé teszi. Agatha kezében feléled a hervadt liliom. Ez a jel: a szerelmi szertartás megkezdődhet.

Bujaság uralja az Egy egzotikus házasság c. művet. Nyelvezete is durvább, földibb az előzőek légiességéhez viszonyítva. A jelenet orgiává vadul, majd tragikus véget ér. Ez jelzi tán, hogy Gulácsy inkább az „égi" szerelem híve.

Házasságról az előbbi műnek csak a címe szól (igaz, a mű töredékes maradt, a cím valószínűleg a szerző szándékát jelzi), de olvashatunk megkötött házasságról is a Nasi című „történetben Valóban történetszerűbb társainál, rekonstruálható a cselekménye: gonosz atyja gyilkosának vak leányát veszi feleségül egy ifjú, ezzel váltja meg az atyák bűneit. Klasszikus novella válhatott volna belőle, ha Gulácsy fokozatosan építi fel. A csúcspont azonban nála mellékes, nem feszül, nem ível az elbeszélés; a hangulat számít csupán, és a vak lány alakjának rajza.

Ugyanígy elszakad az íve Az egynapos hó című „édeskés históriának ”. Halvány társadalomrajz elődereng ugyan a sorok mögül: a gazdag patikusék szíve megesik a hóban toporgó szegény kis csavargógyereken. De nincs meg a kellő feszültség, ellenpontozás. Mintha jóleső érzés lenne fázni, éhezni. A csavargógyerekben a szépreményű Gulácsyra ismerhetünk (a Luigi névből), s mivel a jövő derűs, megcsillantja (hó!) a jelent is.

A gyermek Gulácsy szerepel az Álom egy kora keresztény templomról című írásban. Csodagyerek, akit mindenki babusgat, akinek nagy jövőt jósolnak, s ezért tiszteletére gyönyörű templomot építenek. A művészet szentélyét. Látomásából magához