Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - PERÚJÍTÁS - N. TÓTH ANIKÓ: „Vörös virágai az álomfának kinyílottak végre”

Gulácsy Lajos írásairól

Ez a különös, felfokozott lelkiállapot arra ösztönzi az alkotót, hogy a látható világ dolgai mögé pillantson, s az ott fellelt „titkokat” másokkal is megláttassa: „...a művészet a természetben elrejtve látszó, egyszerű, de fennkőlt magasztos lényegnek feltárása, ismertetése, másokkal való megértetése. ” (Művészetem)

A „feltárás " azonban nem azonosítható a másolással, tükrözéssel, hanem a megtapasztalt dolgok továbbgondolására, újjáteremtésére törekszik: „Művészetem nem a pozitív látás kifejezése, törekvésem sohasem oda irányul, hogy a természetben látott tárgyakat leábrázoljam. Mindig a vonalak és színek harmonikus összerezgését keresem, a látott dolgokból magamnak alkotott képzet lehető legtökéletesebb visszaadására törekszem, azt lehetne mondani, hogy nem is előállítok, de teremtek. "(Művészetem)

Ez a szemlélet vezeti el sajátos, képzelt világába, a vágyak és álmok birodalmába, ahol a látható, valódi világ csak egy illúzió, s éppen az illúziók „átjárhatósága " biztosítja számára az alkotói szabadságot: „Illuzionikus látás nélkül nincs művészet... ” (Tűnődés) Egyedül ez a látásmód elfogadható számára, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy becsapja önmagát: „...én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli... A valóság sokszor fakó és hazug... A művészet hazugsága színgazdag, tartalomdús, cizellált, mint a nemes fém, mint az ötvözetlen, tiszta arany. Az érdek nélküli hazugság szent. ” (Tűnődés)

Az „illuzionikus látás" következtében a formára figyel leginkább, a látvány- és hangulatkeltésre: „Jobban érdekelt a hogyan, mint a mi. Nem néztem, hogy ez vagy az a kép mit ábrázol, nem érdekelt a tárgya soha, mindig inkább az a hang, mely a dolgokból kiárad, az általános harmónia, mely egy műnek értéket tud kölcsönözni." (Művészetem )

A vágyott nagy harmónia megteremtése a századfordulón a szecesszió programja: képviselői a művészetek egységét hirdették új szépségek keresésével. Gulácsy festményeinek muzsikáló színeivel, mondatainak indázó vonalaival a művészet szent nyíltságára hívja fel a figyelmet.

Egzotikus tájak, különös virágok, titokzatos nők születnek Gulácsy idegszálain átszűrődve. Sosem a valóságból szakítja ki őket; szépségkultuszának teremtményei. Érzékelhetővé teszi velük az érzékfölöttieket.

Az írások műfaja nehezen határozható meg. A szerző ad némi fogódzót címeivel és alcímeivel: varázslat (természetesen sajátos Gulácsy-műfaj!), töredék emlékezés, impresszió, édeskés história, álom. Meseelemek, leírások, hangulatok sajátos keverékei, elbeszélhető történetük alig van. Jellemzőjük általában a felütés ás zárlat nélküli „lebegés”, feszültségüket a dekoratív, gyakran szabálytalan szórenddel terhelt mondatok: „Csöndes csobogása a virágok halmazával teleszórt tónak hangzott el a villakert árnyas kis kövicses fasorjába, ahol én ültem, a csodabogaras fiú és — Aurélia. ” (A virágünnep vége) és új szó kreációk: opálég, zöldezüst, tearózsatestű, birkabor- dián, Na' Conxypán adják. Főszereplő-narrátoruk leggyakrabban maga az író, aki sosem leplezi festő-mivoltát, éppen ezért levelezőlapnyi akvárellek, leheletnyi olaj- festmények „Áľép’-zôdnek tolla nyomán, színekben, kacskaringós vonalakban pompázva. Az írások másik főszereplője a nő, a művészettel egyenértékűvé emelt nő. Teste olykor vágyakból, álmokból szőve suhan a tájban, máskor erotikus képzelgé-