Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - VARGA IMRE: Nagyböjti krónika
Varga Imre * Tétlenség? Épp most jelentkezik, dörömböl szinte egy szokatlan érzés tisztázásának szüksége, be kéne világítanom egy ellenszenv sötétjébe, s a tisztázottakat papírra vetni, de egy vers is motoszkál odabent. Rávillan szemem az esthajnalcsillagra, és feltör bennem a vágy, kiülni az ajtóm elé és nézni és nézni, és boldogan repesni feléje. * Szürke kis lepke. Elsuttogom a nevét. S elszáll a csenddel. * Ketten egymagam. Egyikem álmodik, a másik nézi éberen, március 19. Új ég, új föld. Jelenés. Jelenés, mint minden a világon. Most még csak belső a kép, de kihajt, fényre tör és kinyílik, szertetárul. Az egyénben megképződő eszme a többieké is, hiszen onnan, tőlük kapta, s tőlük, feléjük árasztja erőit. Ahogy elöregszik, meghitványul a világ, elsötétül az ember fokozatosan, az apró kis változtatások, módszerek, megalkuvások nem elegendők. Harcra van szükség. Világ veszik, romjain világ keletkezik. * Vigasztalan kép: egy ütött-kopott parasztház léckapuja előtt ácsingózó gyerekek, a rendetlen udvarból kiszökő kutya és kócos hajú, dúlt arcú asszonyok. Kívülről nézve minden a kivetettségre, elesettségre utal. A gyerek viszont, aki benne él, teljes világként tapasztalja meg azt is, amit én reménytelenül csonkának, torznak látok, s mindent ehhez mér, később már rá-ráhajol erre az időre tudatosan vagy öntudatlanul. * Ma forrásvizes napom volt. A késő vonatok miatt egy teljes délutánba tellett, míg megtértem friss vízzel telicsorgatott kannáimmal Magyarkútról. És óvatlanul pa- pírt-tollat is itthon hagytam, így a gondolatok visszahullottak a belső csendbe. A telek iker faházába megérkeznek a tulajdonosok: negyven körüli házaspár, a férfi munkaruhában, lázasan tesz-vesz, szerel, kopácsol, az asszonyka (zenész) mosolyog, mosolyog és kiül nádszékével a napra, örül. Érkezésükkel egy kis remény is felsejlett, hogy a víz bekapcsolható, s már nem kényszerülök arra, hogy mosdótál fölött pacskoljam testemet, de a vécé tömítőgyűrűje, egy bizonyos gumiharang elrevesedett, s a bekapcsolás után ömleni kezdett a rozsdás lé. A próba következtében hosszan törölgettem a fürdőfülke padlatát. Itt íródott verseimet letisztáztam, legépeltem, de az álomtanulmány megmaradt krónikámban hevenyészett fogalmazásban. * A szelídek pedig öröklik a földet és gyönyörködnek nagy békességben", majd:,, igazak öröklik a földet Zsolt 37.
