Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - VARGA IMRE: Versek

VARGA IMRE

Szikrázó sötétség

Hol, hol az én szavaim ?

Amikor a sötétség képek nélkül hívás nélkül oldottan világít.

Amikor nincs, aki állít. Teljesek.

Amikor először ártatlanul mondják. Mondom. Olyan egyszerűen, hogy velem élnek, tőlem égnek; tarlótűz futása, lángoló búzakeresztek. Amikor a vetnivalók vesznek. Csak fény.

Szikrázó sötétség. Ami mondható — nincsen.

1994. március 14.

Barlang is akár

Testből testbe szökken időzik, hasonul s átpártol, tovább. Megéled kamaszlány szájaként, szól. egy tömött haj színében. Holdámyék barnaságon. S nárciszvirág, sárgán, a rongált kerítés alatt.

Az alma íze, teli a ház. Telíti.

Vele, veled, csordultig könyveid. Ezzel boldogulsz. Átjársz.

Tested teljes tér, amíg a tekintet és képzeleted. Egy élő barlang is akár, álmodban. Fű harmatosan a nyílás körül. Hajnalodik.

1994. március 25.