Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - SZÁDELLEI BELLA: Az író nem én vagyok

Az író nem én vagyok

(Próbaregény)

(Részlet)

(Olyan) regényt kellene írni, amelynek a cselekménye csak annyi, hogy egy ember átmegy az utca egyik oldaláról a másikra. Úgy kellene tágabb keretbe (nagyobb totalitásba) helyezni a (meg)tervezett történetet (az átkelést az utca egyik oldaláról a másikra), hogy visszafelé bonyolódjék a cselekmény. így minden új fejezet egyben kerete lenne az előzőnek. Mintha egy szűk bugyorrendszerből jönnénk kifelé, amelynek újabb és újabb bugyrai egyre szélesebbek. Visszanézve látszik az egész: minden bugyor — a teljes bugyorrendszer. (A teljesség.) így megvalósíthatjuk azt a paradoxont, hogy hátrafelé megyünk előre, és befelé megyünk kifelé. (A történetből.) A nemi aktus valósítja meg pompásan ezt az elképzelést! (Olyannyira, hogy — már-már elfog a kétség: - talán meg sem kellene írnom ezt a regényt, mert csak újra alkalmaznék egy már bevált módszert.) íme, a módszertani elképzelés képi megvalósulása: a hímvessző annál kevesebbet lát a hüvelyből, minél inkább belé- hatol, s minél inkább kifelé tart, annál többet lát belőle. Minél inkább van hímvessző, annál inkább nincs hímvessző. S minél inkább nincs hímvessző, annál inkább van hímvessző. Én vagyok a hímvessző. (No. Önkritikának nem is rossz.) Belehatolok a témába. (Mondhatnám úgy is: a mű megtervezett szerkezetébe.) Mert csak bent érzem jól magamat: a műben. Az alkotás közegében. Nem ismerek ennél nagyobb kalandot. A hiányommal azonban kint (a környezetemben) okozok zavarokat. Ha viszont kint vagyok (vagyis - bent — a környezetemben), akkor bennem (aki az alkotás befejezéséig azonos vagyok a művel) állnak elő zavarok. Későre jár az idő. (Melyik idő? Az enyém? A mű ideje? Vagy az óra által mért?) egy perc múlva éjfél. Még egy percig vagyok 3x7 éves. De mire ezt leírom, már a 22. életévembe lépek. (Pontosabban: beléhatolok!) (Megtermékenyítem?) (Vagy az termékenyít meg engem?) (Majd elválik.) (Hiszen minden elválik végül, ami egyesült.) (S ami egyesülni kíván, annak előbb el kellett válnia.) Fáradt vagyok. De hát az alkotás szüneteltetése: rombolás! Ha elalszom: rombolni fogok. (De mit?) Vagy álmomban tovább alkotok? De az "álmomban", az hol van? Rajtam kívül? Bennem? Ha bennem, akkor hol? És ha rajtam kívül? Lesz ebből a szószaporításból valaha is regény? Lehet regényt írni ezzel a módszerrel? (Az már régen nem érdekel, akad-e majd olvasója írásomnak.) (Akad-e nézője a regényszínpadnak.) Le kell feküdnöm. Pihennem kell, hogy reggel újra (el)mehessek munkát keresni. Mert kell a pénz a megélhetéshez. (Más pénzt keres.) (Én munkát.) A fene egye meg! Csak ez ne juSZÁDELLEI BELLA