Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - LUDVÍK VACULÍK: Hogyan kell fiút csinálni
Ludvík Vaculík — Ha megteszi egyszer, megteszi akár tízszer is. De ha történetesen nem teszi meg többé, azt honnan tudhatod! A rosszullét környékezett, jóllehet éppen álltunk! Ezt mondtam: — De ha csak egyszer tette, az véletlen félrepés volt. Míg ha tízszer, az már új viszony, ami azt jelenti, hogy a ti viszonyotok véget ért. — És ha tízszer, és mindig mással, akkor a ti viszonyotok rendben van? Elváltunk, s Jozef még távolról visszakiáltott: — Nem akarsz mégis eljönni arra a kakashúsos rizottóra? Mire azt válaszoltam: — Ha megetted, gyere hozzám, megvan még az a kékfrankos! — Már az sem ér semmit, a magyarok is pancsolják — kiabálta vissza. — Hozz valami jobbat! — kiáltottam már az égerfákon keresztül. — Esetleg borókapálinkát! — válaszolta. Lent a sötétben lábukkal kapáltak a lovak. Belina vemhes. Josef vittaminokat kever neki a zabba. Egy heréit csődört pedig folyvást szid, mert zabot vesz a pofájába, aztán elfordítja a fejét, s a zabot a szalmába hullatja. Josef szidalmazására a ló ismét bedugja fejét a vályúba. Xenka melle Josef véleménye szerint kicsi. — És egy kicsit megereszkedett, ugye? — mondtam gyorsan előre, hogy Josefnak ne kelljen addig elmennie. — De számomra az ilyen anyai mell sokkal izgatóbb, mint a lányos bimbók — mondtam —, s ezenkívül képzeld el, hogy Xenka melle hol kisebb, hol nagyobb, a havi ciklus szerint. Amikor közeledik a menstruációja, gyönyörűen megduzzad a cicije, ezt nem vetted észre? — Én? Hát van rá lehetőségem? — Gondolom, egy másik nőnél. — Nem vettem észre! Vagy mégis észrevettem, a francba is! Holnap valóban továbbmegyek. Mennék is, meg nem is. De nem sok értelme volna egy ismert helyen kotlani. Az ajtó alatt befúj a szél, egy zsákkal tömöm be a rést. Már csak ásványvizet ihatok, ha már Joseffal megittuk a kékfrankost. Vacsora után ugyanis visszajött. Dita megint vadul dörgölőzött hozzám. Josef rászólt, de én jobban megértettem. Kérdezgettem a családfájáról, de Josef azt mondta, hogy nem szándékozik a kutyákról beszélni, beszélgessünk inkább a lányokról. — A francokat! — mondtam. — Még sohasem beszéltünk annyit a nőkről, mini ezúttal. Miért? — Mert mindig nővel voltál itt. A kékfrankos nem is volt olyan rossz. Josef tovább beszélt: — Mindjárt akkor kellett volna még egy gyereket csinálnod neki. — Miért? — kérdeztem, de tudtam, hogy igaza van, csak hát honnan tudhatja azt? — Nem tudom, miért, de azt kellett volna tenned. Ha jól belegondolok, úgy érzem, Xenka nem terhes. — Felcsinálsz, aztán elmész! — tett nekem szemrehányást, de nevetett ezen a mondaton. Mit tenne, ha ő, azaz Adam csinálná fel? Titkos vetélés? — Mikor feküdtél le utána velem? Kérdeztem. — Két nap múlva.
