Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - LUDVÍK VACULÍK: Hogyan kell fiút csinálni
Hogyan kell fiút csinálni ban: — Ő az! Adam feltűnően kilógott a szilveszteri buliból. Xenka feje aztán valahol Adam szakálla alatt imbolyoghatott. Adamnak biztosan óriási szege van. Egyszer majd egy ilyen miatt hagy el véglegesen. Szereti az erős férfiakat. Járkáltam a régi könyvekkel megrakott polcok között, de közben Adamot figyeltem. Megvettem Šusta Világpolitikáját. Adam kezébe adtam át az ötszázast. Persze megismert, rögtön köszönt, már amikor beléptem. Olyan emberek is ismernek, akiket én nem ismerek. Próbáltam mindent leleplezni. Régebben úgy terveztem, hogy meghívom egy kávéra vagy egy pohár borra, és elbeszélgetek vele: nem rosszindulatúan, hanem értelmesen, Xenkáról. Mit gondol róla, tudna-e tartósan kötődni hozzá. Ezt most még inkább meg akarnám tenni, de nem okozhatok kellemetlenséget Xenkának: Nem ér annyit az egész. Hát jó, tegyük fel, hogy valóban nem éri meg a dolog, de most már Xenka mindig így fog büntetni, ha megsértem? Normális dolog ez? A televízió szerint igen: a sorozat szereplői mindjárt mással bújtak ágyba, ha társuk megbántotta őket. Ma senki sem akar szenvedni és gyötrődni, mindenki rögtön át akarja adni szenvedését valaki másnak. Csak a rendszer terrorját viseli mindenki nagyszerűen. Mondogatom magamban, hogy Xenka saját akaratából, tudtomon kívül hagyta el Adamot: gyötörte a vétke, de az is, hogy le kell mondania a fiúról. Miért mondott le róla? Ha nem rettegett volna, hogy egy napon megtudom a dolgot, vagy ellenkezőleg, ha biztos lett volna benne, hogy sohasem tudom meg, lemondott volna-e róla? Vagy attól riadt meg, hogy ha mellette dönt, élete gyökeresen megváltozik? Netán a gyerekek miatt? Az előnyeim mérlegelése, író mivoltom, baráti köröm miatt? Persze én akkor is segíteném az írói érvényesülésben, ha elhagyna. Nem akart megbántani, hiszen szeret: de ha nem tudnék a viszonyáról, bánthatna az engem? Útban az írógép felé eszembe jutott: ha terhes lesz, akkor egy ideig, a legközelebbi válságáig, félrelépéséig minden így marad. Ha nem esik teherbe, akkor nem kel- lene-e átengednem azoknak a férfiaknak, akik tetszenek neki? Nehezen és fájdalmasan nyugodott bele, hogy egy gyengébb és öregebb férfi jutott neki (sokkal fájdalmasabban, mint ahogy a regényében írja, hiszen sokáig gyötrődött, s míg nem ismertem meg a kéziratát, nem tudtam, hogy miért. Néhány mellékes körülmény miatt érte be velem, főleg azért, mert akadályoztam a szabados viselkedésben. Ezt tekintsem győzelemnek? A gyerek nem kellett volna. Megint kényszerűen egymáshoz fűz bennünket, engem tönkretesznek a gondok, őt pedig a velem való elégedetlenség. Mikor szilveszterkor belépett abba a vidám társaságba, azonnal tudta, milyen férfit akar. S most, hogy már én is tudom, hogyan viselkedjem, vége a hímfi gesztusaimnak és szövegeimnek! Nem tudom, eláruljam-e neki, hogy láttam a fiúját. Megpróbálok hallgatni róla. De meddig leszek rá képes? (...) Elővettem a bőröndömet, és napokig rakosgattam bele, ami itt-ott eszembe jutott. Miért megyek el? Xenka jó hozzám, kelletti magát, még a konyhában is. Délután Magdalénát elzavartuk bevásárolni. Xenka kanca módjára az ágy szélére hajlott, és azt akarta, hogy hátulról szeressem. Ujjaival széthúzta szeméremajkait: a henger, melynek bele kellett hatolnia, nagynak tűnt neki.
