Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - LUDVÍK VACULÍK: Hogyan kell fiút csinálni

Ludvík Vaculík

Három óra múlva megjött, rögtön hozzáláttunk, nevettünk a dolgon, olyan voltam már, mint egy munkaeszköz, melyet persze magasztos célokra használnak; a tűzdelés remek, a birtokbavétel rendben...csak épp az élet vize hiányzik!

— A francba, mi van? — csodálkoztam.

— Talán túl erősen gondolsz rá. Ide figyelj, most bemegyünk Prágába, s majd este! Én már előre örülök neki. Hemingway is azt tanácsolta az egyik nőolvasójának, hogy inkább Faulknert olvasson, mert míg azt befejezi, addig ő ír neki egy másik művet.

— Hogy jön ez ide?

— Csak úgy eszembe jutott.

Bementünk a Sláviába, ahol aztán Ivánnál és Milánnál találkoztam, de előtte még benéztünk Jirinához a kórházba. Megkérdeztem tőle, mit szabad egy terhes nőnek. Mosolygott, így aztán elmondtam neki, milyen akcióba kezdtünk:

— Xenka egyre fiút akar, hát ebben a hónapban megadom neki a lehetőséget, hogy fiút foganjon.

Jirina erre azt mondta:

— Akkor én elárulom neked, hogyan kell fiút csinálni. — És elkezdte magyarázni, hogy ha a nő olyan ondó által esik teherbe, mely már előzőleg a testébe került, akkor lány születik, mert a fiúk közben "kipurcantak". Viszont ha a sperma akkor érkezik a megfelelő helyre, amikor a nő épp termékeny, a fiúk érkeznek előbb célba. Csodálkoztunk, hogy ilyen egyszerű lenne a dolog, de logikusnak tűnt. így indultunk el a Sláviába. Xenkán új ruha volt. Ivan észre sem vette, Milan megdicsérte.

Este egy tévésorozat utolsó részét néztük, én nem szívesen. A károsságán elmélkedtem. írnom kell róla. A nézők a mások szemléletét intenzívebben élik meg, mint a sajátjukat. Szüntelenül a sorozat hőseihez hasonlítják magukat, hajlamosak az ő módszereikkel megoldani gondjaikat. Xenka megtilthatná a sorozat nézését Mag- dalénának, hiszen már egyszer elmagyaráztam neki a károsságát. Luckának kezdettől fogva nem engedélyezem: a mese után megy aludni. Elalvás előtt Xenka olvas neki, vagy én énekelgetek vele. Lucka már egyedül is képes a harmonikához igazítani a hangját. A harmonikát magammal viszem az útra. A bőröndbe raktam a dolgaimat, s amikor ezt Xenka meglátta, kissé elszomorodott. Három hétig szándékozom távol maradni. Korábban feküdtünk le. Megint felül akart lenni: úgy emlékszik, hogy Luckát is ilyen pózban csináltuk. Én nem tudom. Egy kis idő után felszólítottam, kerüljön csak szépen alulra, mert az ilyen nagy cél érdekében mégiscsak így a jobb. Reggel Lucka túl lassan készült az iskolába. Magdaléna meg figyelmeztette, én dühbe gurultam s odacsaptam egyet Luckának. Utána duzzogott egy kicsit. Xenka odajött hozzám megmutatni, hogyan folyik a combján a halszagú tej. Gyönyörűséges volt, de azért egy kicsit lehetetlenül éreztem magam.

Bementem a városba, elnéztem a Myslík utcába is. Látni akartam Adamot. Amikor Xenka le akart beszélni erről a találkozásról, mert szerinte nincs az egésznek értelme, úgy gondoltam nem akarja, hogy lássam, kihez alacsonyodott le. Aztán látnom kellett, hogy éppen attól a kellemetlen felismeréstől kívánt megóvni, hogy milyen remek férfira akadt: Adam majdnem egy fejjel magasabb nálam, sötétbarna hullámos haja válláig ér, bodros körszakálla van, és kellemes hangja. Vállas. Xenka biztosan azonnal felfigyelt rá, amikor belépett a zajos társaságba, s így szólt magá-