Irodalmi Szemle, 1994

1994/5 - STOFKO TAMÁS: Játék és szabadság

STOFKO TAMÁS

Játék és szabadság

(Még egyszer Talamon Alfonz Gályák Imbrium tengerén című regényéről)

Nemrég ismét kezembe került az Új Szó egy régebbi száma, melynek egyik cikkében Brogyányi Judit közli gondolatait az Irodalmi Szemle 1993/10. számáról. A szerző a szám Talamon Alfonz fentebbi könyvét értékelő 7x1x7 rovatát is minősíti. Cikkének ebből a részéből idézek: „A legszellemesebbnek Stofko Tamás meghatározását érzem: »A Gályák Imbrium tengerén az én olvasatomban tehát: játék és álom. Talamonéban szabadság a holdon.«”. Sajnos, ez az idézet úgy hangzik, mintha én Talamon könyvét elmarasztalnám. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a véletlen, pontosabban a „7 mondatos” műfaj műve: egy alkotásról nem lehet úgy hét mondatban véleményt mondani, hogy a vélemény ne legyen töredékes, kifejtetlen. Ha tehát most korrekcióval élek, akkor nem Brogyányi Juditot korrigálom, csak azt szeretném, ha a dolgok megkapnák pontos helyüket.

Tehát: Az én „7 mondatom”, de különösen jegyzetem második pontja tulajdonképpen vita azokkal (Tőzsér Árpáddal, Vajda Barnabással, Hajtman Bélával, Hajdú Istvánnal), akik Talamon könyvében Katka hatását meghatározónak érzik. Szerintem (amint írtam) „a Gályák Imbrium tengerén sokkal inkább Ladislav Klíma műveivel rokonítható... abban az értelemben, hogy Klíma és Talamon világa is játék, tehát realitás ”. Kafka realizmusa úgy realizmus, hogy egy valós emberi érzés (a félelem) közvetett leírása, Talamon úgy „realista”, hogy „nincs benne gondolat” (azaz műve az objektív világnak nem gondolati indíttatású, nem természetelvű leírása), „csak érzés van benne”, „de természetesen ez nem értékmérce”. (Az idézetek a 7 x 1 x 7-beli szövegemből valók.)

Én Talamon meghatározójaként tehát a leírás realizmusával a játék realizmusát állítom szembe, de úgy, hogy ezzel nem elítélem, hanem csak minősítem a szerző művét. S fontosnak tartottam (tartom) ezt a minősítést azért, mert a „játék és álom” minőségében elsődlegesen egészen másvalami is kifejeződhet, mint a „játék és álom” témája (tegyük föl, hogy ez a téma Talamon esetében is a „félelem”). így érthető a Brogyányi Judit által idézett 6. és 7. mondatom: „A Gályák Imbrium tengerén az én olvasatomban tehát: játék és álom. Talamonéban: szabadság a holdon." Talamon „játékának és álmának” a mélystruktúrájában a szabadság valós vágya s a „szabadság a holdon ” abszurduma működik.

S még egy megjegyzés, s ezt már nem Brogyányi Juditnak szánom.

Irodalmunk állóvizét tekintve Talamon Alfonz könyve sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, mint amilyennel közvéleményünk megtiszteli. A gyenge belső ömlengések s a különböző kamasz izzadmányok mellett ugyanis nálunk ez a regény jelenti