Irodalmi Szemle, 1994

1994/5 - OZSVALD ÁRPÁD: Versek

Játék és szabadság

szinte az egyedüli életerős fiatal hangot és stílust. Hivatásos regényíróink vagy a magyarországi népi irodalom, vagy a nyugati „fogyasztói” divatok hatása alatt írnak, pedig az ínycsiklandó történet már mindkét iskola műveiben rég funkció nélkül lebeg a semmiben, olcsó élvezetre izgatva az olvasót; a legérdekesebb novellásköte- tünk az „elhelyeztem a hapinál egy gyomrost, aztán lementem témázni a buliba, és meghúztam egy darkós babát" típusú mondatokból áll, nem beszélve az utcai árusok által inspirált „szakácskönyv-sorozatokról”, a „VUML-akadémikusok” levegőkapkodásáról vagy a kiadóink megélhetés címén kiadott csatorna-irodalmáról.

S ettől a szellemi gyökértelenségtől és provincializmustól eltérő valamit nálunk szinte csak Talamon Alfonz kínál. S ezt akkor is látnunk és fokozottabb mértékben láttatnunk kellene, ha egyelőre ez a „valami” csak a kísérlet szintjén mozog.

OZSVALD ÁRPÁD

Reflexiók

Talán nem is akarsz elhajolni az ütések elől, túl kicsi az esélyed, tüzes parázson se táncolhatsz, szíved se bírja már az utolsó métereket, hiányzik a mindent eldöntő, végső mellbedobás — gyengülnek reflexeid.