Irodalmi Szemle, 1994
1994/5 - MONOSZLÓY DEZSŐ: Trisztán és Izolda
Monoszlóy Dezső IZOLDA: Fiatal Trisztán korában nem említette, hogy gyereket akarna. TRISZTÁN: Nem is akartam. IZOLDA: És most? TRISZTÁN (Gorombán.) Ugyan már, ne beszéljen bolondságokat. Kit érdekelnek a gyerekek? Engem az a sír érdekel, ahol pihenni fogok száz, ezer, tízezer évig. És maga mellettem száz, ezer, tízezer évig. Már megvettem a sírhelyet, ki sem kell bővíteni, elfér ott maga is. IZOLDA: Ne beszéljen a halálról. TRISZTÁN: Egyedül arról érdemes beszélni, az életet már elrontottuk. IZOLDA: És mégis magával akar vinni... Ha elmennék oda, hova is?... Előbb a jachtjaira lennék kíváncsi. Meg aztán annyi mesélni valóm van. Emlékszik, amikor apával, anyával először kirándulni mentünk? TRISZTÁN: Mikor haltak meg? IZOLDA: Hamar itthagytak, közvetlen a háború után... TRISZTÁN: Rendes emberek voltak..., biztosan bánkódtak a maga hűtlensége miatt. IZOLDA: Ugyan, Trisztán, ne legyen már olyan kiállhatatlan, ha sürgősen meg nem javul, egy tapodtat sem mozdulok innen. TRISZTÁN: Miért is mozdulna, ha negyven évig kibírta. Hogy nem undorodik saját magától, egy idegen ágyban, egy idegen életben! IZOLDA: Ha akarja tudni, egyáltalán nem volt olyan szörnyű az életem, sőt, amíg maga be nem toppant, elégedett voltam. TRISZTÁN: Azt hiszi, szükség van itt magára? IZOLDA: Hiányoznék, ha elmennék, a férjemnek bizonyára, megszoktuk egymást... TRISZTÁN: Ezt a szót, megszokás, hallani sem akarom! Gyűlöletes szó, annyit jelent, hogy az ember lemond önmagáról. IZOLDA: Ha magát követném, akkor is lemondanék magamról, és még sok minden másról... TRISZTÁN: (Felcsattan.) Nem igaz, ha velem jön, az a fiatal Izolda jönne, aki engem választott, akit én választottam. IZOLDA: Magának a két gyönyörű szép feleségétől nem születtek gyerekei? TRISZTÁN: Nem, én csak magától akartam gyerekeket. IZOLDA: Vagy csak a jachtok érdekelték. TRISZTÁN: Kétségtelenül nagyon oda kellett figyelnem... IZOLDA: És mikor betegedett meg? TRISZTÁN: Pontosan nem tudom. Az első szimptómák elég korán mutatkoztak. Nem értem rá sokat törődni velük. Csak amikor kiderült, hogy1 esetleg amputálni kell a lábam, hát igen, akkor megijedtem. IZOLDA: A műtét viszont kitűnően sikerült. TRISZTÁN: Amint látja, nem szorultam magára. És egy halálraítélt különben se jelentkezzen, csak az, akit felmentettek. Engem ideiglenes hatály- lyal felmentettek, azért vagyok itt. IZOLDA: És azért hozta a rózsákat.
