Irodalmi Szemle, 1994

1994/5 - GÁL SÁNDOR: Versek

Gál Sándor

2.

nem a végtelen s nem is a síkság hanem a lejtős erdő-hátak akác-ízei illat-erőterek májusa s az alászálló lombsuhogás sátoros bagoly-éj a puhán szétterülő harmathozó láz minden fűszál rezzenése az érintés páros gyönyörének partján kavics és kagyló hűvös-szép titka sugaras emelkedés arc közelsége kar mozdulása a kitándkozó kettős-egy nem a síkság nem a végtelen hanem az arc a kar a mozdulat egyszeri bűvös-szép titka s visszatérő kegyelme

3.

egyszer a táj is alámenti látni hogy a tér hullámverése duzzadva árad mintha kétféle idő