Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - ÁRGUS - CSEHY ZOLTÁN: Margináliák
árgus CSEHY ZOLTÁN Margináliák 1. Eli Nezer: Gyönyörű sóvárgások (Cserépfalvi, 1991) Nászára kicsinosítja magát. „Én vagyok a legnagyobb szerelem” — kiáltja. Van saját felhője, tűzoszlopa, fegyvere és — mint mindnyájunknak — saját háborúja is. Leginkább a fákat szereti, sokáig tart, míg megöli őket az ember. Szeleik vannak, madaraik Többnapi munka. Arcot és házat könnyű halálba küldeni. Egyetlen kézmozdulat. Ám ellenséggé válnak végül a kezek is. „A kezek, amik csak háborúra voltak jók meg szeretkezéshez /.../” Kovakőből ki farag békét? A vak koldus Tel-Aviv központi buszpályaudvarán? Vagy a vallásra cserélt Isten? Aki fekete? Aki nő? Aki kivágott szőlőtőke? Eli Nezer fa a keresztúton. Az évszakok, napok, órák, percek, másodpercek keresztútján. A tűz, a víz, a föld és a levegő keresztútján. Árnyékában pihennek „az irányított rakéták tinédzseréi, az óvszerek csábítottjai, a szerencsejátékok balekjai ”. Árnyékában pihenünk mi, emberek. Eli Nezer léte fáj az olvasónak. Mert igaz, mert pátosz nélküli, mert eleven. Fel nem tett kérdésekre válaszol, és el nem hangzott válaszokhoz szerkeszt kérdéseket. Madarakat csinál, hogy mérje a halál súlyát. Könyve lapjain madarak ülnek tehát. Madarak széttárt szárnyakkal, örök repülésre készen. Eli Nezer könyvét Mezei András, Simon Szegáli és — Jólesz László közreműködésével — maga Eli Nezer fordította magyarra. 2. Zs. Nagy Lajos: Nagyképűtlenségek. (Madách, 1992) És a verssorok mennek. Csehóból csellóba, sörözőből borozóba. Édenből illatos pokolig, nárciszok és bogáncsok között, harisnyanadrágban és nadrágharisnyában. Tessék mondani, ez itt a Förtelmes Kaszálógép birodalma? És ez itt a megnőtt cicik országa, a tökmaggal telt villamosok tartománya? Itt naponta teremt az Isten. Itt, kérem, naponta hat nap van. Sőt a hetedik pihenőnap is belefér a napba. Ó, Förtelmes Kaszálógép, szeress meg minket, melleinkbe gyűjtött reményeinket! Valaki áll a káosz közepén, és rendezget. Szavakat más szavakká, gondolatokat más gondolatokká formál, tapaszt. Aztán rádöbben: nem teremtésre szom- júhozó káosz ez, hanem, te jó ég, egy akvárium! Úszni nem tud, de szeretni igen. Lénye halakkal egészül ki, csámpás télikabátos angyal lesz, a szeme sarkában tiszta, éltető és cinikus fény. Mert hisz, ha akarja, „a Tejút mennydörögve teljesíti a vágyait Ó, Förtelmes Kaszálógép, hát nem tu dód, hányas cipőt hord a csehszlovákiai magyar irodalom, hát nem látod, hol van a Csemadok? Aszongya: nem tudja, nem látja. Te zsé!, ki mondta neked, hogy ha Vörös Sanyi meghűlik, nem te leszel itt a KÖLTŐ? A madácsdíjas?A rongyos? Ide a gukkert! Majd láttatom én, amit nem láthatsz, miként te is azt tetted, amikor asztalodhoz hívtál. Úrvacsorára.
