Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - TURCZEL LAJOS: A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban
TURCZEL LAJOS A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban i. A Pozsonyban megjelenő Magyar Minerva a két világháború közötti időben a leghosszabb életű csehszlovákiai magyar irodalmi folyóirat volt: 1930 májusától 1939 februárjáig létezett, s X. évfolyamának 2. számával szűnt meg. Főszerkesztője az Országos Keresztényszocialista Párt kulturális uszályához tartozó és az irodalmi sajtónkban már korábban is szerkesztősködő Reinel János volt1, a felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa pedig Walla Frigyes. Walla a polgári nevét csak lapszerkesztőként használta, s a zenekritikáit, publicisztikai írásait, novelláit és műfordításait 1945-ig Mezei Gábor, 1945 után pedig Tanya Pál néven közölte. A harmincas években és Szlovák Állam alatt a szlovákiai Bartók- és Kodály-kultusz egyik legaktívabb népszerűsítője volt, s kitűnő zenekritikákat írt.2 Walla és Reinel Magyar Minervája több vonatkozásban elütött az akkori irodalmi lapjainktól. Kilenc és fél éven át egyféle szolid külalakja és kielégítő terjedelme volt, s az évi tíz szám egy kivételtől eltekintve mindig időben jelent meg3; a kivétel 1938 viharos ősze volt, amikor az utolsó három szám összevontan decemberben jött ki. A többi irodalmi lap közül a Tűz (1921—1923) többször változtatta a külsejét, szedését, s a megjelenésben nagy időeltolódások és sűrű számösszevonások voltak. Hasonló egzisztenciális nehézségek voltak a Nemzeti Kisebbségeknél (1922), az Új Szónál (1929, 1932—1933), az Útnál (1931—1936). A Magyar írás (1932—1937) is sokat döcögött, gyakori külalakváltozásokra és terjedelemcsökkentésekre kényszerült. Az irodalmi lapok közül stabil megjelenése még az 1937 júliusától 1938 júniusáig fennálló Tátrának volt. A Magyar Minerva létrejötte és normális megjelenési viszonyai az Országos Keresztényszocialista Pártnak voltak köszönhetők. Ez az úttörő kisebbségi magyar ellenzéki párt a kebelében szerveződött félillegális társulásnak, a Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetségének (MIPSz-nek) közreműködésével már a húszas évek elején létrehozott egy irodalmi orgánumot: az Új Auróra almanachot (évkönyvet), mely az 1922-es induló számában MlPSz-almanachnak tüntette fel magát. Az 1932-ig fennálló almanach az akkor már teljesen elavult nép-nemzeti irányzat követője volt, s korszerűtlenségét, alacsony válogató mércéjét nemcsak Fábry Zoltán, hanem a papköltő Mécs László is kifogásolta . A húszas évek végére az Uj Auróra már túlságosan lejáratta magát, s az egykori MlPSz-esek — köztük az almanach utolsó szerkesztője, Reinel János — akkor határozták el a Magyar Minerva indítását. Az új orgánum és a keresztényszocialisták közti kapcsolatra a lapban sem konkrét utalás, sem közvetett jelzés (például pártpolitikai jellegű anyagok közlése) nem volt, de a tájékozottabb olvasók tudták, hogy a lap egzisztenciája arra a titkos pénzsegélyre épült, melyet az Országos Keresztényszocialista Párt és a vele ellenzéki sző-
