Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - JAROSLAVA PAŠIAKOVÁ: Adalék Valentin Beniak fordítói munkásságához
Jaroslava Pašiaková Beniak mint költő Ádámmal érez együtt, és mind jobban csodálja őt, mivel Ádám, az ember „...nem kíván a semmittevés és a tagadás áldozatává válni... tudomásul vette, hogy az Úr kitagadta, és ezután csakis önmagára, testi és lelki erejére számíthat. Látja behatárolt lehetőségeit, kis reményei lehetnek csak, mert egymást követik az újabb és újabb rejtélyek (s mindez bizonytalanná teszi — a szerk.); képzelete viszont szabad és határtalan, 5 mivel mindent tudni akar, Lucifert sürgeti és kényszeríti, hogy... egy tekintetet vethessen a jövőbe, hogy lássa, miért kell küzdenie és szenvednie. ” (Utószó, 206. o.) Az ember kudarca a „rossz” mindig és mindenhol jelenlevő megtestesítőjének, Lucifernek a diadalát jelentené. „Ádám viszont nem az a gyenge jellem, aki csak végigtántorog a történelem színhelyein ” — vélekedik a műfordító. Minden színben, legyen az a régi Egyiptomban, Athénben, Rómában, II. Rudolf császári udvarában, Párizsban a nagy francia forradalom idején, Londonban stb. „mindig az emberiség legfényesebb eszméinek megtestesítője marad" (Utószó, 207. o.) A dráma kicsúcsoso- dása akkor következik be, amikor Éva közli a reményvesztett Ádámmal, hogy anya lesz, s Ádám térdre hullva ismeri be; „ Uram, legyőztél!” Belenyugszik sorsába, a neki rendeltetett útra lép, éppencsak felsóhajt; „Csak az a vég! — Csak azt tudnám feledni!” Megkapja a választ: „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!” Beniak Madách-fordítása egyébként a szlovák fordítói irodalomban időrendi sorrendben a második. A mű első fordítója P. O. Hviezdoslav volt, 1905-ben. Amikor 1965-ben Ctibor Štítnický jóvoltából a Tragédia harmadik szlovák fordítása is megjelent, a három Madách-fordításról részletes összehasonlító tanulmányt írtam. A legautentikusabbnak egyértelműen Beniak fordítása tűnt számomra. Vitathatatlan, hogy nyelvi, filozófiai, etikai és költői szempontból is hozzá állt a legközelebb a Tragédia témája, s így törvényszerűen fordítói életművének fontos részévé vált. Nem kisebb jelentőségű egy másik drámaíró, Katona József Bánk ftdnjának Beniak készítette fordítása sem. Szembetűnő a szlovák fordítónak a céltudatossága és érzékenysége, amellyel a 19. századi magyar drámairodalomnak ismételten egy olyan darabját választotta, amelyben az egyénnek a szabadságért folytatott etikai küzdelme a motor, viszont emellett rámutat arra is, hogy az emberi szabadságnak megvannak a maga büntetlenül át nem hágható korlátai. Beniak következő műfordítói vállalkozása a romantikus Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művének tolmácsolása volt. (A fordítás Ján Kováč álnéven jelent meg 1961-ben.) Ez a romantikus történet is beleillik Beniak költői-fordítói programjába. A mű témája: az élet értelmének keresése, illetve e keresés allegóriája. Csongort bolyongása során a boldogság víziója tartja hatalmában, de a mű nem csak a boldogsághoz (a tündérhez) való viszonyának a története. A jóság és a szeretet itt is a rossz társaságában jelenik meg. Csongort elvesztett kedvese utáni vándorlásai során sok megpróbáltatás éri. Szeretné megtudni, hogyan küzdjön meg az élet nehézségeivel, de három, más-más típust megtestesítő emberben csalódik, érveik nem győzik meg. A kereskedő gazdagságra, az uralkodó világuralomra, a tudós hírnévre vágyik, hogy aztán végül ez utóbbi kijelentse:
