Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VALENTÍN BENIAK: Versek
Versek Erato (Erato) Művem előttem áll, titán vagyok e földön, és úgy akarok meghalni, mint tisztes agg, legifjabb párka, te légy vezérem, könyörgöm, ki szép vagy tavasszal, s az ősz bölccsé avat. Hogy ne rémüljek el, ha majd áradva köd jön, s torz váteszek hamis eszméi bujtanak, és ne döfjem szegény satnya mellembe tőröm, látván, más fája dús, az enyém hervatag. Legifjabb párka, te elixír, amforában, a világ útjain hadd igyam italod alkotó láztól és ábrándoktól ziláltan. Haddd fonjanak körül hajfürtjeid becézve és gyöngyházak fénye: két rózsaszín karod, míg lelkem hirtelen kitántorog az éjbe. TÓTFALUSI ISTVÁN fordítása Meditáció (Meditácia) Az éjszakák mind sötét zárkák, a csillagok sebzett madárként hullanak, konok gonosztevő a szél, a sarkon vár rád: kedvesem, még maradj! Szorongsz, akár a vándor, kit bűne űz ide távoli tájakról, s közeleg az idő, hogy átadja az üzenetet!
