Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - VALENTÍN BENIAK: Versek

VALENTÍN BENIAK CENTENÁRIUMÁRA

Száz éve született Valentín Beniak szlovák költő és műfordító. Ha magyar költővé válik (első verseit még magyarul írta), akkor ma valószínűleg a Nyugat harmadik nemzedékéhez soroljuk, s Weöressel, Kálnokyval, Jé- kelyvel, Vas Istvánnal egy sorban emlegetjük. Költészete viszont így is Babits- és Kosztolányi-hatásról árulkodik, de a Nyugat első nemzedékéhez való vonzódásáról még költészeténél is egyértelműbben vall műfordítói munkássága: a Nyugat első nemzedékének költőit 1957-ben egy egész antológiában mutatja be a szlovák olvasóközönségnek.

Valentin Beniak

Kifelé az éjszakából

(Von z noci)

A táj fölött dalol s álmodik az azúr, lelkét már-már dicső nagy hajóútra küldte, a tegnap még nyitó kedvesnek szirma hull holnap, de a ma övé, őrzi felhevülve.

Sötét az éj, akár a hit, s gyorsan lehull, s nem csak a szívek dobaja hatol a fülig, a pokol jaja is, mert az ember, e túl okos, furcsa állat, míg legyek s kínok ülik,

az azúrt nyergeli. Nyergelj te is hamar!

Ne széliében ügess, úgy sok korlát zavar, a felfelé szabad s végtelen, arra ronts hát!

Már sok-sok asszír csillagász előtted járt ott — ne félj felszállni —, az égerfák közt leáldoz a Hold, de még eléd rakja arany korongját.

TÓTFALUSI ISTVÁN fordítása