Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VARGA IMRE: Gyakorlófüzet
Gyakorlófüzet Visszatérőben a természetességhez. Minél messzebbről, annál nehezebben. Merevségek, görcsök, gépiességek tudatosulnak s múlnak el. * * * Ilyenkor minden egyszerűsödik, elveted a módszert. Elhagyod, már nincs értéke előtted. Csak a levésnek. * * * Átélem: kobra vagyok, szirten álló sas, bömbölő oroszlán. Megismerem múltjaimat, jelenvalóvá élem az idegen létformákat, alakzatokat. * * * Gondolkodásunk csak az egyik oldalát (szeletét) képes felfogni az egésznek, az igazságnak, szépségnek; éreznünk, érzékelnünk is kell, hogy a teljesség ragyogjon föl. A szó kihasítja a maga részét a világból, úgy nyújtja felénk e szeletkét, mintha az egész lenne. * * * „ Olyan hűséggel követi magát, hogy mások számára követhetetlen. ” Hogy közössé válhasson, minden belső mozdulásunkat stilizálni kell. Elmozdulni arcunk mögül. * * * A teljesen átérzett, átélt gondolatok körül, a teremtő akarat körül forognak, lüktetnek a csillagok, bolygók fényesen. * * * Fejletlen, kialakulatlan, tudatlan énre vall, amikor valaki a lelki ráhatásokat, „támadásokat”, a körülmények zavarását nem képes lelki úton visszahárítani, hasznosítani, átalakítani, hanem ráhagyja a védelmet a testére, zsigereire. A test viszont képtelen adekvát módon védekezni. így alakulnak ki az idegi eredetű testi betegségek. * * * Annyira leszek, amennyire nem leszek. A lazítás, önfeláldozás bölcsessége: aki ad, annak adatik. * * * Az ember nem tűzifa, hogy csak úgy elégjen. Termő, eleven ág, mások számára érleli gyümölcsét.
