Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - CSEHY ZOLTÁN: Vers - POLGÁR ANIKÓ: Versek
CSEHY ZOLTÁN Rántotthússzag mint növény. Körbefut, okosságával befon. A tűzhely csecsei közé aranyszáj köp, s a kéz kozmáit ízek közt matat. Uralkodás ez. Fenyegető. Nem csalja egykedvűség. Zsarnoki. Városok hasalnak a tepsire halálukat pirítva. Tehetetlenek, mint gyermek kezében az árkulcs. POLGÁR ANIKÓ Papírra, falra Ha összekuporodom, eligazítasz az ecsettel. Szétmaszatolod végtagjaimat, rádörzsölsz a papírra, falra, vagy ahová éppen csöppentem. Még a kancsón is addig csigázol, míg hanyatt nem fekszem, kidüllesztett hassal, kényelmetlenül. Csúffá teszlek Rám csukódik a kirakatüveg. A rokonok székeket raknak a járdára, könyörgő boszorkányokként gyűlnek oda, húsukat égeti a Luca-napkor gyújtott tűz, de te kéjes borzongással szemléled a szemfödélen átsejlő árukat.
