Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - OTO HORVAT: Versek

OTO HORVÁT

1000 méter

(1000 metura)

Kezdetben mindig az a kérdés vetődik föl, hogy X megérkezik-e oda, ahova szándékozott, illetve ahova indult. És mennyi időre lesz szüksége — mennyi teleírt oldalra —, hogy az A ponttól a B pontig érjen.

Hogy X rálép, vagy inkább eléri a kívánt B-t, afelől nincs kétségünk. De nyilván nem fogja észrevenni, mint ahogy mi magunk sem. Hanem egyszer csak az. asztalnál találjuk magunkat. És világosság lesz, de nap nélküli.

És csicsergés lesz, de madarak nélküli.

És akkor megvilágosodásunk támad — szánk nyál helyett keserűséggel lesz teli —, hogy lefutottuk ugyan ezer méterünket, de örökös, fölösleges félelemben, hogy nem a jó pályán.

Lehet, némák közt a helyed.

Liliomok örvénylését figyeled magadban. A nyár kitárja szárnyait. Sehol egy árnyék. Sehol.