Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - NYÍRFALVI KÁROLY: Melanoma
Nyírfalvi Károly II. valami elkezdődött bennem nem mutatja igazi arcát formálódik csökken nő duzzad az égen egyszerre két napot és két holdat látok sápadtak mind akár a bőröm félek az sem egészséges immár egyszer összeszedtem valamit a strandon hónapokba telt szabadulni tőle köhögésem és fulladásom okát sem tudom minden kérdőjel egy hatalmas sötét folt ihlet nélkül száguldók az elmúlás felé ez így természetes kinek meddig miért hova s hová nem a sír mély lesz és hűvös vagy egy aprócska mélyedés egy zsúfolt falon nekem már az sem fájhat amiről úgysem fogok tudni sötét a kávém és sötéten izzik a jövőm miként koldus botja a forró aszfalton ihlet nélkül száguldók az elmúlás a teremtés száraz ostyája felé egy kopasz fa mögött rejtőzik a forrón zuhogó esőben... 1993. június 29.
