Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - SZŰCS ENIKŐ: Alvadt piros kolorizmus (versek)
1994. január 27-én kerültek kiosztásra a Szlovák Irodalmi Alap által 1993-ban meghirdetett irodalmi pályázat díjai. Az alábbiakban a beérkezett magyar pályamunkák értékelését közöljük, valamint részleteket hozunk Rácz Olivér; Hizsnyai Zoltán és Holbay László díj-, illetve jutalomnyertes műveiből. A Szlovák Irodalmi Alap 1993-as irodalmi pályázatára beérkezett magyar nyelvű pályamunkák értékelése Az irodalmi pályázatok célja általában kettős: szervezőik egyrészt új írói tehetségeket akarnak az anyagi ösztönzés módszerével felkutatni, másrészt segíteni akarnak az irodalomnak kitörni az „ezotériájából”, s minél több olvasót az irodalom belső, alkotó köreibe igyekeznek csábítani. Erről az utóbbi célról nemigen szoktunk beszélni, sőt lehet, hogy sokszor maguk a szervezők sem tudatosítják, de ez a cél latensen akkor is létezik és hat, ha nem tudunk róla. A pályázatok hatására ugyanis nagyon sok olyan olvasó is tollat fog, s kipróbálja íráskészségét, akik egyébként az ilyen impulzusok nélkül soha írásra nem gondolnának. Aki pedig már egyszer maga is megpróbálta művelni az irodalmat, egészen másként közeledik az irodalmi műhöz, mint az átlagolvasó. Igaz, az irodalomra szabadított dilettáns legalább annyira veszélyes tud lenni, mint amennyire hasznos, de most nem erről van szó. Szóval a Szlovák Irodalmi Alap által 1993-ban meghirdetett irodalmi pályázat magyar része csak e második, e „latens” célját érte el. Az első három díjazott mű írója ugyanis nem új tehetség, sőt éppen ellenkezőleg, az első és harmadik díjat nyert művek írójában a szlovákiai magyar irodalom veteránját, a 76. életévét éppen egy hete betöltő Rácz Olivért köszönthetjük, a második díjat pedig az a Hizsnyai Zoltán kapja, aki írásaival, főleg publicisztikájával az utóbbi tíz évben irodalmunkban talán a legtöbb vitát kavarta. Ismeretlen tehetségek inkább csak a jutalmat kapott további hét szerző között vannak. Fel kell tehát figyelnünk a pályamunkák mennyiségére, arra, hogy a beküldött 52 kézirat mintegy félszász szerzője az irodalom számára ugyanannyi lelkes olvasót és propagátort is jelent vagy legalábbis jelenthet, s ez a mai ínséges időkben, mikor egy könyv eladása majdnem annyi energiát és tehetséget igényel, mint a megírása, nagyon nagy szó. S ilyen vonatkozásban plusz köszönettel tartozunk a pályázat megszervezőinek, a Szlovák Irodalmi Alap munkatársainak, akik ezzel a nagy számmal, kedvező részvételi aránnyal bizonyos értelemben rácáfolni látszanak az irodalmunk zártságáról és érdektelenségéről keringő fámáknak. S ezekután szóljunk röviden a három díjnyertes műről és szerzőikről. Irodalmi pályázat 1995