Irodalmi Szemle, 1994

1994/2 - A HÓNAP KÖNYVAJÁNLATA - FÓNOD ZOLTÁN: Napjaink kisebbségi magyar irodalma

A hónap könyvajánlata

Lényegében a hatvanas évektől számítja Görömbei András a kisebbségi magyar irodalom újraindulását, azokat a műveket, melyek már a sematizmus kísértése nélkül tudtak érvényes mondanivalót továbbítani. A prózairodalomban Rácz Olivér, Dobos László, Duba Gyula, Egri Viktor, Mács József, Dávid Teréz, Ordódy Katalin regényeit tekinti ilyeneknek, melyekben a „csehszlovákiai magyar sorsot és karaktert ” fogalmazták meg.

Az alkotók bemutatását Dobos I>ászlóval kezdi. Őt tekinti a korszerű múltteremtés képviselőjének, a „bakatörténelem” megfogalmazójának. Művei közül a szerző az Egy szál ingben, a Sodrásban és az Egyedül című kisregénye (az Engedelmé- vel című kötetben jelent meg) bemutatására vállalkozott. Árnyalt értékelésében a legfontosabb jellemjegyeket emeli ki.

Duba Gyula munkásságát a Vajúdó parasztvilág, az Örvénylő idő és az Aszály című művek képviselik. Értékelésében a szerző sajátos módon „kitekint” Duba Gyula más műveire is, azonban a fentieket tartja meghatározónak a kisebbségi életforma bemutatása szempontjából. Az Aszály eszmei újdonságát abban látja, hogy az író bátran vállalta a „kényszerű >reszlovakizálás< lelkiismereti és morális problémájával” való legmélyebb szembenézést.

Ozsvald Árpád pályájában a Juhász Gyulára emlékeztető „halk szomorúság, visszafogottság” volt Görömbei szerint az az erény, mely megóvta őt a sematizmus szélsőségeitől. A végkövetkeztetés kétségtelen, s bár Ozsvald tevékenységével kapcsolatban talán először történik utalás Juhász Gyulára, végső soron talán ez a megállapítás is igaznak mondható. Munkásságából A nagy sási kígyó és az Óda az önarcképhez című műveket mutatja be.

Az új nemzedék jelentkezésében Tőzsér Árpád és Cselényi László költészetét tekinti Görömbei forradalmasító hatásúnak -— a korabeli sematizmushoz viszonyítva. „ Tőzsérék a modem költészet igényével léptek fel, József Attilához és a korabeli magyar költészethez, Illyés Gyulához, Juhász Ferenchez és Nagy Lászlóhoz kötődtek ” Tőzsér költészetéből a Fejezetek egy kisebbségtörténelemből, a Szülőföldtől szülőföldig és a Valete című verseket idézi fel, s foglalkozik a Bejárat Mittel úr emlékeibe című ciklus címadó darabjával is (az Adalékok a Nyolcadik színhez című kötetből). Az „érzékenység minden irány nélkül” közép-európai metaforája, Mittel úr emlékei révén, „félelmetes mítoszt” jelentenek Görömbei számára. Megítélése szerint Tőzsér versei, versesszéi „karakteresen fogalmazzák meg... A Közép-Európa-tudatot", s ebben a nemzetiségi lét „nyomasztó minőségét”.

Cselényi László költészetéből az Aranyföld, A történelem kerekeiben és a Téridőszonáta című kompozíciókat mutatja be. Költői útjában „a világtól, romantikus ihle- tettségű élménylírától... A szinte szélsőséges neoavantgárd jellegű kísérletekig” vezető utat tekinti át. Cselényi! „a csehszlovákiai magyar irodalom legmerészebb kísérletezőjének” tartja, s bar a bírálattal sem marad adós, tudatosítja azt is, Cselényi „a kihívóan új utakat kereső művészeteket tekinti szellemi rokonainak, elődeinek — Joyce-ot, Weörest, Beckett-et, Szentkúthyt, Bartókot —, közvetlen kortársai közül is az új irodalmi nyelvet teremtő Tandori Dezső, Szilágyi Domokos, Tolnai Ottó, Fiatár Győző, Szőcs Géza, Esterházy Péter foglalkoztatják leginkább... ”