Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - A HÓNAP KÖNYVAJÁNLATA - FÓNOD ZOLTÁN: Napjaink kisebbségi magyar irodalma
A hónap könyvajánlata Zs. Nagy Lajos „sajátos groteszk költői látásmódjával jelent érdekes színt” a szerző számára, aki a Csehszlovákiai magyar költő fohásza az Úrhoz és a Bordal című versét, valamint Az elpárolgott fazék című kötetet mutatja be. A „ miniatűr groteszk, szatirikus karcolat műformáját” Görömbei szerint Zs. Nagy emelte művészi rangra a kisebbségi irodalomban. Gál Sándor munkásságában a „közösség nemzetiségi önazonosságának, identitásának óvása, a nemzetiségi önismeret gazdagítása ” a cél. A Homok és a Távolodók című versében az értéktudatosítást, illetve az identitásvesztés félelmét tartja Görömbei meghatározónak. Bemutatja a Mesét mondok, valóságot című irodalmi szociográfiai indítékú kötetet, valamint az ítéletidő című „többszólamú, prózát és verset váltogató balladát ”, melyben a kitelepítés tragikus élményének és lehetetlenségeinek a megjelenítésére vállalkozott az író. Az Egyszemű éjszaka és a Fekete szél nemzedéke szándékai megítélésében Ke- rouac és Ginsberg eszméit tekinti meghatározónak. Ez a nemzedék az eszmék és értékek válságában „a létezés értelmét a pillanat megélésében, a művészet célját pedig a kaotikusnak mutatkozó világ kaotikus bemutatásában ” látta. A nyolcvanas években a magyar irodalom élvonalába emelkedő Grendel Lajos munkásságával külön fejezetben foglalkozik a szerző. A prózairodalom szemléleti modernizálásában látja Grendel munkásságának jelentőségét. Elsősorban az „erősen áttételes” jelleget és a „sok nézőpontú elemzést” említi, valamint a „mozaikszerű szerkesztéssel elmélyített intellektuális prózaforma megteremtésében" látja Grendel érdemét. Művei közül az Éleslövészet, az Áttételek, valamint a Bőröndök tartalma címűeket elemzi. A vajdasági magyar irodalomból Fehér Ferenc, Ács Károly, Varga Zoltán, Deák Ferenc, Tolnai Ottó, Domonkos István, Gion Nándor, Brasnyó István és Szilveri János munkásságával ismerkedhetünk meg. Röviden bemutatja az Új Symposion-nemzedéket, s beszámol a hetvenes-nyolcvanas évek magányos kísérleteiről is. A kárpátaljai magyar irodalmat lényegében csupán két személy, Kovács Vilmos és Balia D. Károly képviseli. .4 második nemzedék címmel azokról olvashatunk, akik a hatvanas évek közepétől a Forrás Stúdió révén kísérelték meg az irodalomteremtést, majd a József Attila Irodalmi Stúdió által biztosított publikálási lehetőségeket próbálták kihasználni, 1989 őszétől pedig a Hatodik Síp című, négyévente megjelenő folyóirat jelenti számunkra az irodalomszervezés és irodalomteremtés fórumát. Görömbei András hasznos és értékes, s bár az általa választott „névsor” minden bizonnyal továbbiakkal is bővíthető, az azonban nyilvánvaló: Görömbei András jószemű kritikus. Számára az értékek felmutatása a legfontosabb, s talán annak közreadása is — a kisebbségi magyar irodalmak a változó világgal együtt megújulnak, s új művekkel igénylik maguknak a helyet az egyetemes magyar irodalomban.
